„Álmodozom tovább!”

Oláh Lórántot tavaly még Lothar Matthäus is szívesen látta volna a válogatottban (a Vajdaságból érkező csatárnak akkor még nem volt meg a magyar állampolgársága, két héttel ezelőtt kapta meg), ám a korábbi jó teljesítményével jó ideje adós volt a játékos: sérülés, formahanyatlás után szombaton a ZTE elleni meccsen idézte korábbi önmagát. Két gólja és gólpassza a forduló egyik legjobbjává emeli a 27 esztendős kaposvári támadót.

– Látta-e a Barcelona–Chelsea Bajnokok Ligája-mérkőzést?
– Láttam, igaz, csak a második félidőt, de… Miért fontos ez? – kérdezett vissza Oláh Lóránt a ZTE elleni győztes meccsük lefújása után.

– Mert sokak szerint a ZTE-nek rúgott első gólja igencsak hasonlított Didier Drogba egyenlítő találatához, hiszen a Chelsea sztárja is mellel tette maga elé a labdát, majd ballal bevágta a kapuba. Egyetért az összehasonlítással?
– Ugyan már! Hol vagyok én a Chelsea elefántcsontparti légiósától? Drogba egészen kiváló futballista, nem véletlenül játszik a világ egyik legjobb klubcsapatában, én pedig a Rákóczi labdarúgója vagyok.

– Olybá tűnhet, mintha elégedetlen lenne a sorsával…
– Dehogy vagyok elégedetlen! Tökéletesen tudom, hol a helyem. Négy éve futballozom Kaposvárott, és mivel remek közösségbe kerültem, jól is érzem magam. Visszatérve a gólomhoz: bár valóban én is mellel tettem magam elé a labdát, aztán ballal rúgtam a kapuba, mégis más volt, mint Drogbáé. Ő ugyanis sokkal közelebb volt a kapuhoz, mint én.

– A lényeg az, hogy magyar pályán ritkán látható módon talált a hálóba, s az első félidő hajrájában rúgott góljáról is sokáig beszélnek majd még Kaposvárott.
– Arra én is büszkébb vagyok, hiszen Alvesnek köszönhetően mattoltuk szinte az egész egerszegi védelmet. Kétgólos vezetés után éreztem először, hogy nem lehet baj, miénk lesz a három pont.

– Pedig úgy tűnt, mintha a végére elfáradtak volna a nagy rohanásban, ráadásul szépített a ZTE.
– Nagy volt az iram, és mert a Zete is jól játszott, többet birtokolta a labdát, így a meccs vége felé kicsit hátrébb húzódtunk. Ez nem is volt rossz húzás, hiszen az elszántan rohamozó egerszegieknek lőttünk még egy gólt.

– Ha rendre a szombatihoz hasonló teljesítménnyel rukkol elő, akár még válogatott is lehet.
– Szép is lenne! Manapság mindenki fiatalításról beszél a magyar futballban, én pedig már huszonhét éves vagyok. Persze azért nem adom fel, álmodozom tovább, annál is inkább, hiszen két hete már nemcsak magyar nemzetiségűnek, hanem magyar állampolgárnak is mondhatom magam. Újvidékről kerültem Kaposvárra, de sohasem szerepeltem a szerb válogatottban, így aztán, ha valakinek eszébe jutok a nemzeti csapatnál, boldogan megyek.