Félelmetes pillanat a gyepen

Egy a pályán (Varga Zoltán), egy a padon (Sebők József) – egy sehol, legalábbis Lendvai Miklós neve nem szerepelt sem a kezdőcsapat, sem a cserejátékosok listáján. A zalaegerszegi „sörissza” trió (amelynek tagjai a szakvezetői tiltás ellenére legurított egy-egy pohár sör miatt büntetésből kihagyták a DVSC-TEVA elleni egy héttel ezelőtti, 3–1-es vereséggel záruló fellépést) a jelek szerint részben amnesztiát kapott Simon Antal vezetőedzőtől. Lendvai Miklós ugyanakkor a lelátóra ült, mindazonáltal esetében sem a példás (vagy példátlan) szigor volt a távol tartó indok, hanem sérülés.

Elvileg hét perc leforgását követően társat kellett volna kapnia a mélabús ücsörgéshez a pályán lévő csapattársai közül, jelesül Sebők Vilmost, aki kizárólag Mészáros István játékvezető vajszívének köszönhetően maradhatott a ZTE hátsó alakzatának tengelyében, miután a kapura törő Jan Necast a gyepbe döngölte. Persze kevéssel később, konkrétan hat perc múlva ismét előkerülhetett volna a bíró zsebéből a piros lap, legalábbis Edouard Ndjodo megrúgásáért jobb helyeken járna a sárga, ami Sebők Vilmosnak ugye már a második lett volna – csakhogy a bíró különös, egyfajta „kegyelmi” állapotban ítélkezett.

Visszatérve a sörös sztorira: a szigor elterelte a figyelmet a zalai futballvalóságról, vagyis a csapat utóbbi időben nyújtott, igen szerény teljesítményéről. A javításhoz, a szurkolók kiengeszteléséhez a ZTE tulajdonképpen keresve sem találhatott volna alkalmasabb partnert a Tatabányánál, tudniillik Sisa Tibor csapata még a 2002-es bajnoknál is pocsékabb formát mutat mostanság. Az egyik adalék ennek igazolásául: az utóbbi hét bajnoki fellépéséből csupán egyet nyert meg a csapat, a maradék hatot elveszítette. A másik bizonyítékkal maga a mérkőzés szolgált, főleg annak első félideje: lassú, ötlettelen labdatologatásról és két kihagyott ziccerről emlékezhettünk meg…

Ha csupán az első perctől a pályán lévők teljesítményét vesszük egyenként górcső alá, nem értettük volna Simon Antal döntését, Józsi Györgyöt leszámítva ugyanis egyetlen mezőnyemberének lecserélésén sem ütköztünk volna meg. A ZTE azonban támadgatott, a Tatabánya pedig esetenként tíz emberrel védekezett.

Aztán a kilencvenedik percben Waltner Róbert elterült a gyepen, s bár a játékosok azonnal jelezték a lelátón helyet foglaló egészségügyi stábnak, hogy nagyobb a baj, a mentősök csak percek múltán reagáltak, s futottak a küzdőtéren mozdulatlanul fekvő csatárhoz. A ZTE az ijesztő kényszerszünet miatti hosszabbításban kicsikarta a győzelmet. Egy jó hírnek mindenki örülhetett: a kórházban, a gondos kezelésnek hála, Waltner Róbert eszméletvesztése után már jobban érezte magát. ---- M ---- &