Nem csak lábbal kell futballozni

Valljuk meg őszintén, aki ott volt a 14. fordulóban megrendezett MTK–Győr bajnoki találkozón, nem nagyon hitte el, hogy kilenc nappal később az ETO futballistái meglepetést okozhatnak a kék-fehérek elleni Magyar Kupa-visszavágón. Pedig akkor a vendéggárda egy félidőn át remek teljesítményt nyújtott, és bizony, nem lett volna meglepetés, ha a szünetre két-három gólos győri előnnyel vonulnak a csapatok. A folytatásra aztán minden megváltozott, a házigazda helyzetek sokaságát dolgozta ki, és nem mellékesen Balogh Béla révén a győztes találatot is megszerezte. Szerdán a Győrnek esélye sem volt a párharc szorossá tételére, és nem csak azért, mert a visszavágót kétgólos hátrányból, ráadásul kulcsemberek hiányában várta. Az MTK a futball minden elemében riválisa fölé nőtt, és Kanta József vezető találata után csak az volt a kérdés, mekkora lesz a különbség a két gárda között.

Nem tudható, mi lett volna az eredmény, ha az ETO rutinos futballistái, Mátyus János, Vincze Ottó, Stark Péter és a góllövőlistát vezető Bajzát Péter sérülés miatt nem kényszerülnek az oldalvonalon kívülre, az azonban biztos, hogy a győriek fiataljai most még feltétlenül kevesebbet tudnak a labdarúgásból, mint a hazaiak hasonló korú futballistái. Ne feledjük, az MTK-nál évekkel ezelőtt tudatosan kezdtek el foglalkozni az utánpótlással, igyekeztek összegyűjteni az ország legtehetségesebb gyerekeit, és mert ezeknek a játékosoknak a zöme két és fél éve az élvonalban lép pályára, a különbség már érzékelhető. Ismert, Agárdon minden adva van, hogy a tehetségek fejlődjenek, és mert az első csapat mestere, Garami József tökéletesen tisztában van valamennyi korosztály lehetőségeivel, tudja azt, kit mikor érdemes a mély vízbe dobni.

Az idei utolsó válogatott mérkőzésen, Kanada ellen hét MTK-futballista volt kerettag, ennél is fontosabb azonban, hogy a különböző utánpótlás-válogatottak évek óta a Hungária körúti gárdára épülnek. Aligha véletlenül… Nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a labdarúgók nem eredménykényszerben lépnek pályára, a klub elöljárói fontosabbnak tartják, hogy a játékosok fejlődjenek, napról napra, hétről hétre többet tudjanak a futballból, mint korábban. A fővárosiak meccseit látva ugyancsak megfigyelhető, hogy aki bizalmat kap a szakmai stábtól, tisztában van azzal, mit várnak el tőle a pályán. A fegyelem, a taktika betartása mindennél fontosabb, és ha mindehhez a játékosok hozzáteszik a kreativitásukat, akkor az jó esélyt kínál a győzelemre. A korábbi szövetségi kapitány, Csank János szokta mondani – bármiféle bántó szándék nélkül –: „A futballt segédmunkás aggyal nem lehet játszani.” Ezzel minden bizonnyal tisztában vannak az MTK ifjú titánjai is, akik valódi profik szeretnének lenni, és meg akarják alapozni az életüket. Hogy az álmaik valóra váljanak, teszik a dolgukat, éppúgy, mint Magyarországtól nyugatra, vagy éppen keletre a hasonló korú futballisták…

---- 4 ---- A