Elszívott energiák, avagy Béres nélkül nem megy

A MiZo Pécs 66–58-ra kikapott a csoportutolsó Dexia Namur otthonában. Meglepetés. Főként, ha a tabellára pillantunk, amely azt mutatja, a belgáknak ez volt az első győzelmük a sorozatban öt vereség után. Ha azonban jobban belegondolunk a magyar bajnokcsapat jelenlegi helyzetébe, lehet, hogy nem is akkora meglepetés az eredmény.

Rátgéber László érti a szakmáját, ezt számtalan, a csapatai által elért eredmény igazolja. A fekete-fehérek szakvezetője pedig már az Euroliga rajtja előtt megmondta, hogy az idén roppant nehezen nyer idegenben meccset a csapata. Pedig akkor még számíthatott az edző a földrész egyik legképzettebb centerére, Béres Tímeára. És már akkor is azt nyilatkozta, egy játékos nagyon hiányzik a magas emberek rotációjából. Tekintettel a pécsiek anyagi helyzetére, nincs kivel betölteni az üresedést.

Mindennek tetejébe a múlt hét végére Béres Tímea is kidőlt a sorból, porcsérülése miatt még az is megfordult a harmincesztendős hölgy fejében, hogy abbahagyja a játékot. A törékeny kosaras véleménye azóta szerencsére megváltozott ebben a kérdésben, ám csapata nélküle lépett fel a Belgiumba tartó repülőgép fedélzetére.

November 2-án ezt az együttest, amelytől most kikapott, hazai pályán 82–57-re győzte le a MiZo. Béres akkor már az első negyedben 11 pontot és hét lepattanót szerzett, szinte egymaga demoralizálta a belgák hátsó alakzatát, az akkori vendégek centerei összesen 13-szor jutottak lepattanóhoz. Ezúttal Katryna Gaither 14-szer, Catherine Kraayeveld 11-szer, Nele Deyaert nyolcszor gyűjtötte be a palánkról lecsorgó labdát. Úgy nyilvánvalóan sokkal könnyebb dolguk volt a belgáknak, hogy a magyarok közül mindössze Jennifer Whittle magassága haladja meg a 190 centit, ráadásul – újfent Rátgéber Lászlóra hivatkozva – egyedül Béres képes a palánknak háttal is klasszikus centerjátékra.

Ha pedig a palánk alatti játék nem jöhet szóba, csak a harcosság, a jó védekezés és a kiváló dobóteljesítmény hozhat győzelmet. Ezenfelül az is szükségeltetik – ne feledjük, a földrész elitligájáról beszélünk –, hogy a pécsiek összes hadra fogható, tehát mind a hét játékosa remekül játszszon. A tinédzserkorú, vagy éppenséggel abból alig kinövő Sarok Nikolett, Krivacsevics Tijána vagy Fürtös Kata a magyar bajnokikon is még csak szokja az első csapat légkörét, ám Namurban a kulcsemberek közül is akadt, aki nem élete csúcsformájában kosárlabdázott. Iványi Dalma, a sorozat egyik gólpasszkirálynője, a földrész egyik legremekebb irányítója például az első negyedben négyszer célzott pontatlanul, és ötször eladta a labdát.

Az pedig már rémregényekbe illő, hogy a magyar bajnokcsapat játékosai 18 alkalommal többször próbálkozhattak rádobással, mint az ellenfél – a harcosságnak és a jó védekezésnek köszönhetően –, ennek ellenére kikaptak. Nem csoda, az első félidőben mindössze 19 százalékos pontossággal értek célba a mieink kísérletei, így nem véletlen, hogy a nagyszünetre 17 egységnyi előnybe kerültek a hazaiak.

S bár a magyarok határtalan akarata a negyedik negyed elejére egypontnyi vendégvezetésre fordította az állást, a felzárkózás kényszere elszívta az energiát a végjátékra.

Így már nem is akkora meglepetés a pécsi vereség.