Nagy kár az elrontott második negyedért

Bár hamar elhúzott öt ponttal a házigazda, ezután szívósan tapadtak a soproniak a vilniusiakra. Stabilnak tűnt a vendégek védekezése, olyannyira, hogy az első negyed végére nemcsak a kezdeményezést vették át, hanem a vezetést is: Kocsis Boglárka dudaszóra dobott duplájával 15–16-ra alakult a mérkőzés állása. Azután nem sokkal viszont 24–16-ra. Nem kezdődött tehát túl jól a második játékrész magyar szemszögből, és a folytatásban sem sokat változott a helyzet, sőt növelték előnyüket a litvánok. Pedig az etap közepén több mint három teljes percre megmerevedett a 28–18-as állás, de a holtponton a TEO lendült át hamarabb, nem utolsósorban azért, mert négyből négy büntetőt is kihagyott ebben az időszakban az első 20 percben egyetlen labdát sem szerző MKB-Euroleasing.

A félidei 13 pontos hátrányt figyelembe véve volt tehát mit ledolgozni, ehhez képest kétszer is 15 pontos Vilnius-előnyt jegyezhettünk fel a kosárszegény harmadik negyedben. Éppen a találatok hiánya jelentette a legfőbb problémát soproni oldalon: senki sem akadt, aki tartósan eredményes tudott volna lenni, tehát a sorok élére állt volna a kritikus helyzetben. A tíz perccel a befejezés előtt az eredményjelző táblán díszelgő 47–34-es hazai vezetés nem adott túl sok okot a bizakodásra. Mégis felcsillant a remény: a következő három percben és 15 másodpercben tíz pontot dobott, és egyet sem kapott Székely Norbert együttese! A 39. percben pedig már vezetett, ám innen nyolc vilniusi pont következett sorozatban…

Ezzel pedig elúszott a meccs, miközben a felzárkózás vezéralakjai közül előbb Albena Branzova, majd Ivana Matovics is a kipontozódott. Szép volt, jó volt – mármint a feltámadás, ám sajnos vajmi keveset ért úgy, hogy nem sikerült feltenni a pontot az i-re. Ilyenkor jön az okoskodás, hogy kár az elrontott második negyedért, de még ezzel együtt is megvolt az esély a hatodik győzelemre a csoportban. Helyette azonban a harmadik vereség született meg.

Mestermérleg
Székely Norbert, a sopron edzője: Az első félidőben puhán és fegyelmezetlenül játszottunk. A másodikban letámadásunkkal és agresszív védekezésünkkel átvettük a játék irányítását. A végjátékban a hazai pálya, a szerencse és egy picit a játékvezetés döntött.