Ez már nem az a csapat

Ha van csapat, amelynek ha zai és idegenbeli mérlege között ég és föld a különbség, az FC Fehérvár az. A bajnokság középmezőnyének éléhez tartozó csapat a kilenc, vendégségben lejátszott mérkőzése közül ugyanis hetet elveszített, ugyanannyi hazai fellépése közül viszont hétszer is megszerezte mind a három bajnoki pontot. Ebből a tényből kiindulva egyértelműen a házigazda volt a Paks elleni összecsapás esélyese, az már más kérdés, hogy a székesfehérvári labdarúgók rendkívül gyenge teljesítménnyel rukkoltak elő az első félidőben. A szurkolók semmit sem láthattak abból a futballból, amely az ősszel az FC Fehérvárt jellemezte a hazai mérkőzéseken. A játékosok keveset futottak, nem volt vállalkozókedv, a Paksnak semmi gondot sem jelentett a harmatgyenge támadások hatástalanítása, pedig a vendégek mestere, Lengyel Ferenc egyáltalán nem volt könnyű helyzetben a párharc előtt. A szakember kényszerűségből hat helyen is változtatott a legutóbbi fordulóban pályára lépett csapatán, ráadásul az elmúlt heti Tatabánya elleni bajnoki azt is megmutatta, az újoncnak továbbra is gondjai vannak a helyzetek befejezésével. Aztán tízpercnyi játékot követően a csapatkapitány, Molnár Zoltán önfeláldozó szerelése után a jobb oldali középpályás, Kiss Tamás előnyhöz juttatta csapatát. A vezetés megszerzése után a Salamon Miklós és Molnár Zoltán vezényelte vendégvédelem a hazaiak minden próbálkozását hárította, s mert a középpályán Báló Tamás és Kiss Tamás bátran futballozott, olykor veszélyes ellentámadásokra is tellett a paksiak erejéből. Érdekesség egyébként, hogy az újonc kapuját a 17 esztendős Pokorni Péter védte, illetve... A fiatal kapusnak tulajdonképpen védenie sem kellett, ugyanis a Disztl Dávid, Juszuf Dajics csatárkettős alig-alig bukkant fel a paksi kapu előterében. Egyetlen Dvéri Zsolt-szabadrúgást leszámítva a Fehérvár nem tudott gólveszélyes helyzetet teremteni, s ez bizony erős kritika volt a hazaiak futballját illetően.