A harcban jó a Honvéd
Remek eredménnyel kezdett egy hete az újjáépített Bozsikstadionban a Honvéd: jó játékkal, hat góllal küldte haza a Vácot. Nagy tömegeket azonban ez a feltűnő eredmény sem mozgatott meg, pedig a házigazdák újabb nagyon fontos mérkőzést játszottak. A két csapat egymás nyakán lóg a tabellán, és a kiesés elleni harcban nem közömbösek az egymás ellen vívott találkozók.
Át is érezte ezt mindkét együttes, ugyanis gólra törően, bátran futballoztak, s a vendégeknek sem jutott eszükbe, hogy beálljanak védekezni. Az első periódus a házigazdáé volt, határozottan próbált meg futballozni, ki is alakított néhány veszélyes szituációt a REAC kapuja előtt, ám az egyeduralom tíz percig sem tartott.
A vendégek is hamar felvették a ritmust, és bár elsöprő rohamokba nem kezdtek, egyértelműen bizonyították, három pontért érkeztek Kispestre. Elsősorban a két ék kiugratására törekedtek, különösen Tóth Norbert keresett szorgalmasan rést a hazai védőfalon, amikor pedig arra nyílt lehetőségük, gyors kontrákkal veszélyeztették Sandro Tomic kapuját. A Honvéd időnként többet birtokolta a labdát, elsősorban a jobb oldalon vezetett veszélyesebb támadásokat, ám ezzel együtt a helyzetek számát tekintve a REAC sem állt rosszabbul. Sőt ha az első félidő gólszerzési lehetőségeit elemezzük, a REAC nagyobb ziccereket hibázott el, és így valamivel közelebb állt a vezetés megszerzéséhez.
A REAC pompásan folytatta a meccset: a szünet utáni első támadása végén büntetőt kapott, abból pedig gólt szerzett. Aczél Zoltán a cseréjével a támadójátékot kívánta erősíteni, hiszen az irányító Polonkai Attilát küldte pályára, ám arra aligha számított, hogy csapata ilyen gyorsan vezetéshez jut. Ugyanakkor tény, hogy inkább a védelem szorult volna támogatásra, mert lyukas és bizonytalan volt. A hazai csatárok korábban is többször megzavarták ezt a sort, és Hercegfalvi Zoltán hatalmas egyenlítési lehetősége is bizonyította, a REAC védekezése igen ingatag lábakon áll. Az említett Hercegfalvi-helyzetnél Illyés Dániel nagyszerűen védett, ám hamarosan végzeteset hibázott, Dobos Attila szabadrúgására későn reagált, a házigazda gólja így az ő lelkén szárad.
Supka Attila is úgy cserélt, hogy csapatának több esélye legyen a gólszerzésre, és a frissen beálló két légiós, Genito és Diego hozott is színt a Honvéd játékába. Az egyenlítés feltüzelte a kispestieket, elszántan rohamoztak, ugyanakkor nem zavarta meg a vendégeket, akik igyekeztek a korábbinál szervezettebben védekezni és kontrákkal veszélyeztetni. Bármelyik csapat megszerezhette volna a vezetést, mindkettő meg is dolgozott érte, de a legjobb helyzetek is sorra kimaradtak, és megint a REAC hibázta el a nagyobb ziccereket. Ez vissza is ütött, mert a Honvéd a kevesebb lehetőségével jobban sáfárkodott, és a csereként pályára kerülő Koós Gábor találata meghozta számára a hőn áhított győzelmet.
Változatos, élvezetes, bár sok hibával tarkított mérkőzésen érte el sikerét a házigazda, amely tényleg csak azzal nyert, hogy jobban használta ki a helyzeteit. Mindkét csapatot dicséri, hogy egyértelműen nyerni akart, végig nyíltan támadott, és a közönség így az elsőtől az utolsó percig kiválóan szórakozhatott. A helyzetek számát és a játék képét nézve azonban a REAC nem állt messze a pontszerzéstől, amelyre rá is szolgált volna.
