Előremenekült a REAC
Nem kell kritikusnak lenni ahhoz, hogy azt mondjuk: az első félidő a tizenkét csapatos élvonal szükségességét támasztotta alá – ez inkább a látottak realista megközelítése. Meghökkentő technikai hibák, váratlan, de cseppet sem pozitív meglepetések vagy megoldások egész sora jellemezte ezt a negyvenöt percet.
De ha nem akarunk realisták lenni, és mindenben a jót keresegyetlen, futballra emlékeztető támadásra, amely végül – és teljesen megérdemelten – góllal zárult. Kellett hozzá egy jó indítás, egy üres területre beinduló támadó, egy jó beadás, egy okosan lövésre lekészített labda, majd egy kitűnő lövés. Ez a jelenet valóban joggal kapott vastapsot. A tavasz eddigi meglepetéscsapatának számító Pécs nem sok veszélyt jelentett a hazai kapura, míg a rákospalotaiak közül Tóth Norbert és Polonkai Attila megmozdulásai emlékeztettek arra, hogy labdarúgómérkőzésen vagyunk.
A szünetben a hangosbeszélőből megtudtuk, nincs szebb ajándék húsvétra, mint REACereklyével meglepni szeretteinket…
Hátránya tudatában a vendégcsapat megpróbált volna gyorsítani a játékon, ám sokszor teljesen érthetetlenül saját térfelükről próbáltak előreívelgetni a pécsi játékosok, és a magas belső hazai védők könnyűszerrel visszafejelték a labdát a mezőnybe. A légi csatával való kísérletezgetés azért tűnt különösen érthetetlennek, mert amikor a labdát a földön tartva próbált előrejutni a Pécs, ígéretes támadásokat tudott kialakítani. Pedig ezek az akciók sem voltak túl bonyolultak, a laposan előrepaszszolt labdát Sztipánovics Barnabás jó ütemben pörgette a védők vonala mögé, és a mélységből érkező középpályások így kerülhettek helyzetbe. A lelkesen játszó REAC azonban végül megúszta kapott gól nélkül, de az, ami a második félidőben, főként pedig az utolsó húsz percben történt, intő jel arra, hogy bár sokat fejlődött a csapat, még van min javítani.
