Csupa optimista ember – de ez rendjén is való, hiszen nem szabad másban hinni, mint abban, hogy április 18-án Cardiffban a magyar–horvát Eb-pályázatot hirdetik ki győztesnek, azaz 2012ben a két ország közösen rendezheti a kontinenstornát. A budapesti prezentációt követően néhány prominens szakembert, vendéget arról kérdeztünk, milyen esélyeink lehetnek a végső döntést meghozó UEFA végrehajtó bizottságánál.
Vlatko Markovic, a Horvát Labdarúgó-szövetség elnöke:
„Meggyőződésem, hogy mi nyerünk, nem is lehet másként. Egy olyan világban, ahol az úgynevezett maffiakapcsolatok is sokat nyomhatnak a latban, mindenre fel kell készülnünk, de mi nyugodt lelkiismerettel várhatjuk a döntést, hiszen mindent megtettünk a siker érdekében. A pályázatok már többször megmutathatták magukat, és bátran mondhatom, mi vagyunk a legjobbak. Amikor mi ezeroldalas anyagokat vittünk, a vetélytársak füzetekkel rukkoltak elő. Nem lehetnek méltó ellenfeleink, ám ha mégsem nyerünk, az Európa problémája, rá vet rossz fényt.”
Albert Flórián aranylabdás labdarúgó:
„Futballmúltunk vitathatatlanul mellettünk szól. A jelenünk sajnos nem túl fényes, de egy Európa-bajnokság megrendezése a jövőt is dicsőségessé tehetné. A rendezés jogának az elnyerése a gyerekek szempontjából lenne óriási, hiszen testközelből láthatnák a sztárokat, Magyarország megtapasztalhatná, milyen csodálatos miliő veszi körül a labdarúgást a kontinens túlnyomó részén, és ez sokat lendítene itthon a sportágon. A prezentáció imponáló lesz, és remélem, meggyőzi a döntéshozókat.”
Szepesi György, a FIFA végrehajtó bizottságának korábbi tagja:
„Nem szabad lebecsülni a prezentáció szerepét, én ugyanis nem hiszem, hogy a döntés már előre megszületett volna. A FIFA-ban annak idején nem tudtam háttéralkukról, Joao Havalange elnök nagyon vigyázott arra, hogy minden döntést magunk között hozzunk meg, a részletek ne szivárogjanak ki, és most Michel Platini, az UEFA elnöke is nyilvánvalóan így tesz majd. Visszatérve a prezentációra: az Egyesült Államok azzal nyerte el a világbajnokság rendezésének jogát, hogy lenyűgöző bemutatót tartott, és a bizonytalankodókat azzal állította maga mellé.”
Zoran Cvrk, a pályázat horvát projektmenedzsere:
ndkívül nehéz több év munkájának az eredményeit harminc percbe belezsúfolni úgy, hogy az látványos és hatásos is legyen, de azt hiszem, nekünk ez most sikerült. A pályázati munka végéhez közeledve azt kell mondanom, ragyogó ötlet volt a magyarokkal társulni. Ők négy éve egyedül pályáztak, és elbuktak. Meggyőződésem, azért, mert a döntéshozók nem hitték el, hogy képesek lesznek egyedül nyolc vadonatúj stadiont felépíteni, most viszont országonként csak négyet-négyet kell, és ez már reális, hihető terv. Eddig kiválóan dolgoztunk együtt a magyar kollégákkal, remélem, folytathatjuk tovább a munkát, ezúttal már a sikeres rendezés érdekében.
