Bajnoki cím? Egy szót sem!
Amint Solymosi Péter játékvezető véget vetett a DVSC 3–0-s sikerét hozó mérkőzésnek, a B-közép rázendített: „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!”
A debreceni játékosok mintha hallani sem akarták volna a rigmust, elsőként a másik kapu mögött felállva tapsoló szurkolókhoz igyekeztek, a buzdítást megköszönve szerényen meghajoltak, majd következett az ülőhelyi rész jobbról, balról. Végül, de nem utolsósorban a kemény mag elé vonultak, pontosabban csúsztak – egyedül Dragan Vukmir óvta a meccs első félidejében megsérült bordáját. Az ünneplést ezzel befejezettnek tekintették a tabella éllovasai, és bár majdnem tíz és fél ezer drukker akart velük pacsizni, a szombat délután utolsó sprintjét megtéve az öltözőbe siettek.
Félreértés ne essék, semmiféle gondjuk nincs a fanatikusokkal, egyszerűen arról volt (és van) szó, hogy a piros-fehérek egyelőre hallani sem akarnak arról, hogy máris bajnokoknak titulálják őket, és hogy triplázást emlegessenek.
A bajnoki cím védője hiába dolgozott le jókora hátrányt, majd tett szert ötpontos előnyre az MTK-val szemben, és sokan hiába vélik lefutottnak már most a párharcot, az arany legfeljebb akkor kerül szóba az öltözőben, ha a város legnevesebb szállodájáról, az Aranybikáról beszélnek...
Mindezt az egyik bennfentes árulta el, az amúgy készséges focisták ugyanis nem voltak hajlandóak a Borsodi Liga várható végső sorrendjéről nyilatkozni. A nyárias tavasztól kezdve az MTK elleni kilencven percen keresztü, Dombi Tibor tüneményes, természetesen pirosba és fehérbe bújtatott kislányán át bármiről lehetett velük szót váltani, egyedül a bajnoki végkimenetel jelentett tabutémát.
A hazai gárda számára fenntartott helyiség gyakorlatilag hamarabb ürült ki, mint a stadion, huszonöt perc sem telt bele, és az átöltözött labdarúgók kocsiba pattantak, s hajtottak is haza.
Ahogy teltek a percek, a zsurnaliszták rohamát becsülettel álló Miroslav Beránek is egyre gyakrabban nézegette az óráját, a cseh mester mintha így akarta volna jelezni: még nincs itt az ideje a csapatát méltató hosszabb interjúnak.
Felesleges volt hát az elsőségre vonatkozó minden faggatózás, a válasz ugyanaz volt: még nem fejeződött be a bajnokság...
További szószaporítás helyett így csupán azt a tényt rögzítsük, hogy hat fordulóval a szezonzárás előtt a Loki előnye nem több és nem kevesebb, mint öt pont.
Hogy ez kitart-e a végéig, arról, ha javasolhatnánk, ne a debrecenieket kérdezzék.
Azonban az MTK ellen látott teljesítmény (az aranyrangadónak becézett bajnokiról lapunk 2–3. oldalán olvashatnak tudósítást), a stabil védekezés, a tempós középpályásmunka és nem utolsósorban a remek támadójáték azt vetíti előre, hogy május végén, az utolsó fordulót követően hatalmas ünneplés veszi kezdetét Debrecenben.
