A légiósok megérik a pénzüket
Bár a középmezőny két együtte se futballozott szombat délután Miskolcon, a tavaszi teljesítmény alapján azt is mondhatjuk: „alsóházi helyosztóra” gyűlt össze az ebben a stadionban meglehetősen szerény létszámúnak tekinthető publikum.
A Diósgyőré az idei legroszszabb mutató, de a Fehérvár sem lehet büszke az elmúlt időszakra, a vendégek a mérkőzés előtt a 14. helyen szerénykedtek a képzeletbeli tavaszi tabellán (amelybe az ősszel lebonyolított 16. és 17. forduló eredményeit nem számítottuk bele), annak ellenére, hogy Marijan Vlak együttese a múlt héten 5–3ra megverte az őszi első MTK-t. Ez az eredmény nem volt ismeretlen a DVTK számára sem – a borsodiak ugyancsak 5–3-ra maradtak alul Tatabányán, úgyhogy az idegeskedésre hajlamos diósgyőri drukkerek lelki szemei előtt talán még a kiesés réme is megjelent. A hazai kedvencek aztán gyorsan megnyugtatták az aggodalmaskodókat, Sadjo Haman már a 6. percben a kapuba lőtte a labdát.
Ha már Sadjót említettük: a kameruni olimpiai válogatott középpályás a télen érkezett Miskolcra, az első mérkőzéseken sok hibával játszott, mára azonban a csapat egyik legjobbjává nőtte ki magát. Óriási munkabírású futballista, rengeteg futással játssza be a bal oldalt, és jó ütemű szerelései után még a pontos indításokra is marad ereje.
Visszatérve a csúszós füvön zajló mérkőzéshez: az időnként kimondottan tetszetősen építkező Fehérvár a félidő második részében egyenlített, az MTK ellen is duplázó bosnyák csatár, Juszuf Dajics volt eredményes. Marijan Vlaknak azonban ez nem volt elég. Az első negyvenöt percben bal oldali középpályást játszó, rutinos Vayer Gábort előretolta, így tulajdonképpen három csatárral rohamozott a Fehérvár, a trió mögött pedig a korábbi válogatott irányító, Farkas Balázs szervezte a játékot. Aktívabb is lett a vendégcsapat, bár a mérkőzés színvonala ettől függetlenül visszaesett, rendkívül csapongóvá vált a játék.
Mielőtt teljes unalomba fulladt volna az összecsapás, érkezett a bal oldalon Sadjo Haman: az afrikai légiós a tizenhatoson belül harcolt ki magának lövőhelyzetet, s bár a lövése lecsúszott, a labda így lett jó a középen lesipuskásként érkező honfitársának, Halidou Douvának.
Alighogy felálltak a csapatok a középkezdéshez, az eső is rákezdett, a még csúszósabbá váló gyep egyáltalán nem kedvezett a meccsnek, megszaporodtak a technikai hibák, még az egyik legügyesebb futballista, Foxi Kethevoama is a földre huppant. Az utolsó húsz percre nem érdemes sok szót vesztegetni, a szokásos cserék és a túlfűtött fehérvári Horváth Gábor kiállításán kívül más nem történt, maradt a hazai előny, a piros-fehér futballisták pedig hosszú percekig együtt ünnepelték az utolsó hazai mérkőzésen elért győzelmüket a szurkolókkal.
A krónikások pedig feljegyezhetik: MTK-verőként nem érdemes Diósgyőrbe utazni, a Fehérvár tudniillik ugyanúgy járt, mint a Paks a 21. fordulóban, a fővárosi kék-fehérek bravúros legyőzése után 2–1-re kikaptak a miskolci oroszlánbarlangban.
Ahol szinte biztos, hogy az ősztől is élvonalbeli meccseket rendeznek majd.
