Ellenállhatatlan a Detroit
A Detroit Pistons játékosai még mindig nem ismerik a vereség ízét az idei rájátszásban, a michiganiek együttvéve 47 pontos különbséggel verték meg az előző körből szintén söpréssel (4–0 a bajnok Miami ellen) továbbjutó Chicago Bullst. Most már nyilvánvaló, hogy a Pistons ugyanazt az összeszedett, pontos, fegyelmezett, tárgyszerű – csakis rá jellemzően „businesslike” – kosárlabdát játssza, mint 2004-ben, amikor legutóbb bajnokságot nyert. Hétfőn 108–87-tel intézte el a Bikákat, néhány káprázatos egyéni teljesítménnyel megfűszerezve a megszokott színvonalas csapatmunkát. Kezdjük Chris Webberrel, pedig ő „csak” 22 pontot dobott, viszont 10/11-es mezőnymutatóval, ami 91 százalék, és rekord a Pistons playoff-történelmében (minimum tíz dobást figyelembe véve). Webber idény közbeni szerződtetése telitalálat volt. A center-bedobó 407 313 dollárt kap a Detroittól ebben a szezonban – erre mondják, hogy alkalmi vétel… A sorozat eddigi 96 percéből 17 másodpercet leszámítva Flip Saunders edző legénysége vezetett, ez mindennél többet mond. Az Energy Solutions Centerben a játékidő jelentős részében vezetett az idény meglepetéscsapata, a Golden Stat, s még 17 másodperccel a lefújás előtt is 112–112 volt az állás az öldöklő iramú meccsen, amelyen a védekezés jobbára hiányzott a küzdő felek repertoárjából. Ám akkor a Utah Jazz – rendszerint – legjobbja, az ezen a napon viszonylag szerényen teljesítő Carlos Boozer betalált egy támadólepattanó megszerzése után, az ellentámadást Al Harrington elhibázta, Matt Harpringet faultolták, s ő a két büntetőt 7.7 másodperccel a vége előtt értékesítette, beállítva a végeredményt. A Warriorsban hiába dobtak négyen is húsz pont felett, a Jazz irányítója, Deron Williams élete meccsét játszotta: 31 pontot, nyolc gólpasszt, öt lepattanót és két dobásblokkolást jegyzett, s felülmúlta a playoff eddigi MVPjét, Baron Davist (24 pont, hét gólpassz, három lepattanó, két blokk).
