Lekörözött nagymamák
A Honvéd kupagyőzelme sem.
Kispesti munkába állásakor a kritikusok (akik között akadt, aki meg sem tanulta az összes kerettag nevét, és máris kirúgták új klubjából) már dörzsölték a tenyerüket: na, most kiderül, mennyire gyenge edző. Az első hetek eredményei a károgókat igazolták, eleinte valóban nem úgy ment a Honvédnak, ahogy azt Détári Lajosék idejében megszokhatták a szurkolók, még a kiesés réme is fenyegette az együttest.
Aztán a télen nagyobbfajta változás és kisebbfajta csoda történt a XIX. kerületben: a szakmai stáb kérésére a fél állomány lecserélődött, az új csapat pedig megindult felfelé. A piros-feketék előbb a kupában, majd a bajnokságban is a legjobb nyolc közé küzdötték magukat, mi több, előbbi sorozatban az elődöntőt és a döntőt is sikerrel vették. A kupagyőztes névsorát végigböngészve egyértelművé válik, nem zsenik gyülekezete a Honvéd, alighanem Supka Attila tiltakozna a leghevesebben az ellen, hogy klasszisoknak nevezzék labdarúgóit. Miként magát sem tartja sztáredzőnek – annak ellenére sem, hogy 44 esztendősen olyan dicsőséglistával büszkélkedhet, amely másoknak évtizedek alatt sem jön össze.
Supka Attila elsősorban a játékosok mentális erejével, valamint a nyugodt háttérrel magyarázza az újabb sikert, és persze nem győzi dicsérni kollégáit. Készséggel és boldogan felel a kérdésekre, csak magáról nem hajlandó nyilatkozni. Igaz, az eredményei beszélnek helyette: a nagymamáknál bizonyosan magasabb szinten űzi ezt a szakmát.
De fogalmazhatunk úgy is: jó edző.
Legfrissebb hírek
