Még nem lakott jól

Árnyékban 25 fok, napon már túl sok. A Puskás Ferenc Stadion szoborparkjának futópályáján hetvenöt öttusázó izzad a Volkswagen Világkupa harminchat döntős helyéért. A C-csoportban Balogh Gábor magabiztosan jut tovább, a csatakos, nyúzott arc ezt azért nem támasztja teljesen alá.

Sétagalopp volt a döntőbe jutás?

– Inkább küzdelmesnek nevezném. Az én koromban már nehéz felpörögni a selejtezőkre . A vívással nem voltam igazán megelégedve, de a kieséstől messze voltam, a nap vége pedig már sima volt.

Szép időnk van, ilyet szeretne vasárnap is?

Jó lenne hasonló körülmények között döntőzni, de alapvetően mindegy, a feltételek mindenki számára azonosak lesznek.

És milyen eredményt vár?

A lehető legjobbat, természetesen. Ezzel együtt nem érzem, hogy különösebb tét nyomna. Egy hónap múlva olimpiai kvalifikációs Európabajnokság lesz, megfelelő formában érzem magam. Bizonyság rá a millfieldi Világkupa megnyerése is.

A megfelelő forma még nem csúcsforma…

– Szerintem a csúcsforma kérdése túlmisztifikált. Ha elérsz egy bizonyos edzettségi szintet, akkor leginkább már a belső állapotod határozza meg az eredményt.

Az Európa-bajnokság első nyolc helyezettje olimpiai kvótát szerez…

Jó lenne gyorsan kvalifikálnom magamat, de ha nem megy most, majd később sikerül.

Fenyegetheti valamelyik honfitársa olimpiai részvételét?

Ha meglesz a kvótám, nem hiszem, hogy itthon hagynak. Ha nem… Akkor nem mehetek, mert nem érdemlem meg. Hogyan indult neki ennek az évnek?

Hogy szeretnék mindenhol elindulni, ahol lehet, mostanában élvezem a versenyzést. Az elmúlt években nem volt így, néha inkább megkíméltem magam a viadalokkal járó idegi-lelki terhektől.

Mi a helyzet az egyes versenyszámokkal?

Mostanában főleg a vívásra és a lövészetre helyeztem a hangsúlyt, ennek lett is eredménye. A lovaglással nem vagyok teljesen elégedett, talán a másik két technikai számra áldozott energia hiányzik belőle egy kicsit. Azért nincs gond lóháton sem, apró dolgokról van szó, amelyek egy-két verőhibában öltenek testet. A fizikai számokkal nincs baj, futásban képes vagyok a pozícióharcra. Érzi a korkülönbséget a fiatalokkal küzdve?

Nem annyira, de hogy cserélődik a mezőny, azt igen. Ez éppen az idén tudatosult bennem. Azért a döntőkben még mindig az ismerős arcok vannak túlsúlyban.

Vannak állócsillagok a nemzetközi mezőnyben?

Három is akad. Balogh Gábor, valamint a két litván, Edvinas Krungolcas és Andrejus Zadnieprovskis. Utóbbit felettébb tisztelem, szinte hajszálra azonos a mérlegünk.

Azt mondom: Peking.

Érez nyomást a gyomra környékén?

Nem. Már nem úgy állok az olimpiához, mint például Athén előtt. Nem görcsölök. Annak idején mindennél jobban akartam a győzelmet, túl is terheltem magam. Nagy pofont kaptam kétezer-négyben, tanultam belőle. Az olimpia persze mindennél fontosabb, de már tudom, hogy nem dől össze a világ, ha elkerül a siker. IIyesmit régebben ki nem ejtett volna a száján...

Megváltoztam. A budakalászi egyéni Európa-bajnoki arany fenséges, szinte tökéletes érzés volt. Azt gondolom, ott teljesedett ki a pályafutásom. Viszszanézek, és azt látom, Balogh Gábor egy elégedett versenyző…

Ami természetesen nem azt jelenti, hogy jóllakott! Csak éppen nem terhelem már magam görcsös elvárásokkal, felszabadultan öttusázom.

Szabadidőből is többet enged meg magának?

Hát ez az, hogy nem.

Nem járkálok el sehova, csak edzek és pihenek. Érdekes módon most tölti csak ki igazán a sport a mindennapjaimat. Félretettem mindent, csak az öttusára és Pekingre összpontosítok, majd utána foglalkozom az életemmel.