„Mi csak nyerhetünk”

Ha valakinek, hát neki tiszta lehetett a lelkiismerete szombat este, hiszen mindent megtett, amit ember megtehetett. Szokás szerint csúszott-mászott a pályán, egyértelműen magára vállalva a vezérszerepet, és amikor érezte, hogy több kell, rátett még egy lapáttal a Sopron ellen. A társak azonban nem vették fel a ritmusát, így hiába tűnt néha úgy, hogy a pécsi nyolcas ott van a pálya minden szegletében, együttese vereségre volt ítélve. Hiszen ez csapatjáték.

Csalódott vagy bizakodó?

– kérdeztük a vasárnap délutáni csapatmegbeszélés után a MiZo Pécs 2010 kapitányát.

Bizakodó – és fáradt. Nekünk semmi veszítenivalónk nincs, mindenki a soproniakat várja győztesnek. Ők játszanak majd otthon kedden a mindent eldöntő ötödik meccsen, ők vannak jobb fizikai állapotban, ők vannak többen, úgyhogy igazából mi csak nyerhetünk.

És fognak?

Nagyon-nagyon nehéz lesz, de bármi megtörténhet. Ahogy az első meccsen sikerült meglepnünk őket, ez kedden is megtörténhet. Nehezebb lesz, de nem lehetetlen.

Visszatérve a szombatra: honnan merít erőt, hogy még a negyvenedik percben is ekkora elánnal vesse bele magát a harcba, egyáltalán, hogy végigjátssza az elképesztő iramú negyven percet?

Nem tudom, érdekes... Az első félidőben éreztem úgy, hogy holtpontra jutok, és azt gondoltam, nem vagyok képes többet tenni. Talán a tudat alatti utolsó tartalékok kerültek elő, amiben már benne van minden: a genetika, a csak azért is hangulat, amikor az ember a szívét-lelkét kiteszi a pályára. De ezek összetett és megfejthetetlen dologok.

Feltételezem, nem én vagyok az első, aki megpróbálja megfejtetni önnel.

Valóban nem. De sok itt az apró tényező, én magam sem tudom, mikor és hogy jön ki a lépés. Néha így jön ki, aztán van, hogy a fáradtság győz, és nem tudok ennyit adni.

A labdaszerzéseitől már rettegnek az ellenfelek. Hogyan tudja ilyen gyakran megtréfálni a labdát vezető játékost, mi ennek a titka? A mozdulatgyorsaság?

A ritmusérzék?

Ennek is több összetevője van. Talán a ritmusérzék, talán az, hogy megpróbálok az ellenfél fejével gondolkodni, megpróbálom kifigyelni a gyenge pontjait és kihasználni őket. De benne van ebben a kockázat is, főleg, ha az ember mindent vagy semmit alapon próbál labdát szerezni. Ahogy a kézilabdakapusok feltérképezik a velük szemben álló lövőket, én is tudom, ki melyik kezével milyen cseleket csinál, és ezeket a tapasztalatokat próbálja az ember hasznosítani. Még mindig a negyedik meccs, de már kényesebb téma. Mi a véleménye Amra Dapo és Ivana Matovics afférjáról?

Ennek egyáltalán nincs helye a kosárlabdában, szankcionálni kellene. Jól körülírt szabályokat kellene hozni az ilyen szituációk elbírálására, ne lehessen senkivel sem kivételt tenni. Bármelyik másik sportágban, bármelyik másik országban még a legnagyobb sztárokat is büntetik az ilyesmiért.

Ne csak visszafelé tekintgessünk: mi lesz önnel a döntő után? Megy a válogatottba? Marad Pécsett?

Először is jön a jól megérdemelt pihenés, és igen, a jövőmet is Pécsett képzelem el. Ami a válogatottat illeti: úgy beszéltük meg a szövetségi kapitánnyal, hogy rendelkezésére állok.