Sírás itt, örömünnep ott
Csak úgy zengtek a dortmundi utcák. „Alle Sieger stehen auf!” – érkezett a város főtere felől az ütemes rigmus, amely a győzteseket szólítja fel, hogy álljanak talpra, s ünnepeljenek együtt.
Amikor megérkeztünk az épületekkel körbeölelt területre, mintha a riói karnevál kellős közepébe csöppentünk volna: az egymás mellé épült kávézók, bárok előterében ezrek ugráltak kéz a kézben, a teraszok asztalain tetőtől talpig sárga színbe bugyolált Borussia-drukkerek tomboltak, s akinek nem maradt hely, az a napernyőkön csüngött, és onnan vezényelte a fiesztát.
Este tíz óra volt, négy és fél órával a Dortmund győzelmét követően…
Mielőtt elvegyültünk volna a tömegben, újabb hangzavarra lettünk figyelmesek. A tér északi sarka felől hasonló énekhang szólt, s hallatszott egyre erősebben, mígnem több száz, Stuttgart-mezbe öltözött drukker fordult be a szórakozónegyedbe. (A sváb csapat a közeli Bochumban vendégszerepelt, és a 3–2-es siker után a hívei meglátogatták a Stuttgart élre ugrásában nagy szerepet játszó Dortmund szurkolóit). A BVB fanatikusai azonban nemhogy ellenségesen léptek volna fel a váratlan vendégekkel szemben, barátsággal fogadták a stuttgartiakat. A sárga-feketék ismét rákezdtek az „Alle Sieger stehen auf!” rigmusra – a hazaiak ezúttal nem emelkedtek fel, az immár legfőbb bajnokesélyes VfB rajongói viszont úgy repültek a magasba, mintha gumiasztalról rugaszkodtak volna el.
Bizony, sokat köszönhet egymásnak a két gárda: míg a Stuttgart azért állhatott a Bundesliga tabellájának élére, mert legfőbb riválisa, a Schalke vereséget szenvedett a Westfalenstadionban, addig a hazaiak azért boldogok, mert úgy tűnik, az ősi ellenség, a gelsenkircheni kékek az idén sem kapnak aranyérmet. A szombati, szenzációs hangulatú összecsapáson nem is felejtették el az ellenfél táborának tudtára adni a sárga-feketék, és több tízezren csúfolták a vendégszektorban helyet foglalókat, hogy immár negyvenkilenc éve képtelenek bajnokságot nyeri.
Nem meglepő, hogy alig egyórányi autóútra Dortmundtól óriási volt a bánat: a derbi helyszínére utazó 25 ezer Schalke-szurkoló mellett harmincezren ballagtak ki a helyi stadionba, hogy a lelátón élvezzék a találkozót – ők az Aufschalke Arenában kifüggesztett kivetítőn figyelték az eseményeket, s törtek-zúztak a lefújást követően.
A Westfalenstadion környékén ellenben nem volt rendbontás. Az utcákról tudósító német újságíró elmondta, bár volt egy megbeszélt bunyó, a balhé végül elmaradt. Éjfél felé csitulni kezdett a dortmundi főtér. A sör a fejekbe szállt, a mezek gazdát cseréltek, és mindenki szép lassan elindult haza. Csupán egy Dortmundsálas fiatal döntött úgy, hogy az egyik bár asztalára dőlve tölti az éjszakát. Ám hiába helyezkedett el kényelmesen, amikor az arra sétáló drukkercsoport meglátta, és hangosan a fülébe ordította, hogy: „Alle Sieger stehen auf!”, feltápászkodott, és együtt ugrált-tapsolt az őt felébresztőkkel.
Mi mást mondhatnánk: vérbeli BVB-szurkoló.
