Maradna Angliában
Fantasztikus élmény vár Gera Zoltánra: a felújított Wembleyben játszik a West Bromwich Albion és a Derby County a másodosztályból való feljutásért. A playoff szerda esti visszavágóján a WBA 1–0-ra győzött a Wolverhampton ellen (az első összecsapáson is Gera Zoltán csapata diadalmaskodott 3–2-re), így a birminghamiek készülhetnek Londonba. Csütörtöki számunkban az AEK Athén magyar játékosa, Tőzsér Dániel nyilatkozott arról, hogy csapata szeretné megszerezni Gera Zoltánt, igaz, sokallja érte az állítólagos vételárat, a kétmillió eurót (mintegy ötszázmillió forintot). A WBA télen kétmillió fontért (hétszázhúszmillió forintért) sem engedte el a magyar játékost, akinek még egy évre szól a szerződése a birminghami klubbal.
Menne Athénba?
Turistaként szívesen – mondta Gera Zoltán. – Jártam már arra, Athén gyönyörű város… De tudom, mire céloz: valóban beszéltem Tőzsér Danival arról, hogy az AEK érdeklődik irántam.
És mit szólt hozzá?
Amit minden hasonló esetben szoktam mondani, vagyis nem szerzek meglepetést: megtisztelő, hogy ha bármelyik egyesületnél gondolnak rám, de köt a szerződés, így először a klubommal kell egyezségre jutnia az esetleges kérőknek. Arról nem beszélve, hogy én is rengeteg találgatásról hallottam, vagy olvastam a lapokban azóta, amióta itt élek. Nem is tudom, hány együttes „igazolt” már át, miközben én még mindig itt vagyok.
De ennek ezek szerint van valóságalapja. Ha az AEK megegyezik a WBA-val, érdekelné az athéni kaland?
Nézze, engem elsősorban Anglia, azon belül is érthetően a Premier League érdekel, jelenleg semmi mással nem foglalkozom, mint a Derby elleni, sorsdöntő ütközettel. Erre készülünk, csak ez a találkozó lebeg a szemünk előtt. Ha kivívjuk a feljutást, újra a világ legerősebb bajnokságában szerepelhetnék, ennél nagyobb motiváció nem is szükséges.
De ha nem sikerül?
Ezzel a meccs előtt nem szeretnék foglalkozni. Semmi más nem érdekel, csak az, hogy feljussunk a csapatommal.
Rendben, de azt nyilván tudja, hogy az AEK részt vesz a Bajnokok Ligájában, az sem rossz lehetőség. Mit gondol, melyik a nagyobb kihívás: a BL vagy a PL?
A Premier League külön kategória, semmihez sem hasonlítható. Az angol bajnokság egy éven át tart, harmincnyolc kőkemény mérkőzéssel, a BL esetében mindig kérdéses, van-e folytatás a csoportkör után. De vonz a BL is, nem mondom, jó lenne ott is pályára lépni… Azért jöttem Angliába, hogy itt, a világ legerősebb bajnokságában, ahol a futballt egészen varázslatos miliő veszi körül, megmutathassam, mit tudok. Csapatom két évig szerepelt a legmagasabb osztályban, igaz, a második idényben sérülés miatt sokat hiányoztam. Tudom, mekkora élmény, a szakmai fejlődés szempontjából mennyire hasznos a Premier Leagueben szerepelni, így azt mondom: jólesik, ha bárki megkeres, de nekem elsődleges célom Angliában futballozni. Jól érzem itt magam, ami fontos nekem.
Rendben, beszéljünk a szerdai meccsről! Túljutottak a Wolverhampton gárdáján, már csak egy lépés a feljutás…
De talán ez a legnehezebb lépés! Ahogy errefelé mindennap írják, ez hatvanmillió fontos, azaz több mint húszmilliárd forintos meccs: körülbelül ennyi a különbség televíziós jogdíjban és az egyéb bevételekben az első és a második osztályban szereplő csapatok között. A WBA-drukkerek a legősibb ellenfélként kezelik a Wolverhamptont, így duplán nagy volt az öröm, hogy legyőztük. Itt nem szokás, de a szurkolók elözönlötték a gyepet, hatalmas ünneplés kezdődött, nagy volt a boldogság, de edzőnk, Tony Mowbray az öltözőben hűvösen kérdezte: mit ünnepelünk? Nem értünk el még semmit, sőt ha a Wembleyben kikapunk, mi leszünk a világ legszomorúbb csapata. És van benne valami…
Önnek hogy ment a játék?
Örültem, hogy végig a pályán voltam, szerintem nem lehetett rám panasz. Inkább védekeztem, hiszen nekünk a döntetlen is megfelelt, de segítettem a támadásokat is. Volt egy helyzetem és egy szólóm, négy csel után a végén felborítottak a védők, de elfogadtam: ekkora tétnél ilyen esetben nem adnak büntetőt. A közönség olyan hangulatot teremtett, amelyet egyszer sem, amióta itt vagyok, pedig voltak nagy meccseink. Az első perctől kezdve őrjöngtek, bármi történt a pályán, teli torokból üvöltve biztattak bennünket. Hogy mi lesz a Wembleyben? Aki ezt átéli, higgye el nekem, nem vágyik máshová.
