„Én nem hibáztam!”
Bent marad a Pécs?Bent marad a Pécs?
Bent bizony! – mondta Keszei Ferenc. – A Fehérvár tisztességes játékkal legyőzi majd a REAC-ot, mi pedig elhozzuk a három pontot Vácról. Ennek így kell történnie.
Ott lesz a szombati, sorsdöntő meccsen?
Nem. Minden valószínűség szerint otthon le s föl járkálok a négy fal között, s várom a hívást Vácról. Jobb, ha jelenlétemmel nem zavarom meg a játékosokat.
Úgy gondolja, nincs így is zűrzavar a pécsi futballisták fejében egy fordulóval a vége előtt?
Készülnek a mindent eldöntő kilencven percre, edzőt váltanak, segítőként egy játékostárs, Szabados József irányít...
Kétségtelenül furcsa helyzet, magam sem emlékszem rá, hogy Magyarországon történt volna hasonló. De a játékosokat kellene megkérdezni, mit gondolnak a kialakult helyzetről.
A Pécs egy lépésre, egy meccsre áll a kieséstől, a sorsa immár nem a saját kezében van. Ön miben hibázott?
Semmiben sem hibáztam, legalábbis fontos szakmai kérdésekben nem. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de mindent megtettem azért, hogy a Pécs a lehetőségekhez képest a maximumot nyújtsa. Akik most a sorsomról döntöttek, majd elmondják, mit rontottam el. Megfogadtam, hogy nem mondok rosszat sem a csapatról, sem a városról, sem a szurkolókról. Pedig kaptam a lelátóról eleget. Szidtak, mint a bokrot, még akkor is, ha győztünk.
Ön szerint hol kellene most állnia a Pécsnek?
Ez jó kérdés, nem is tudok rá válaszolni kapásból. Álltunk mi a hetedik helyen is, voltak remek periódusaink, és minden szépnek tűnt. Most túl sűrű a mezőny, és csak akkor lehetnénk középtájon, ha minden összejött volna.
Miért nem fogadta el a közös megegyezéssel történő szerződésbontást?
Azért, mert három héttel ezelőtt, amikor összeült a válságstáb, felajánlottam a lemondásomat, és akkor azt mondták, együtt kell megvívnunk a csatát, együtt kell kilábalnunk a hullámvölgyből. Én most is tartom magam ehhez.
