Fiatalítás?
Várhidi Péter szövetségi kapi tány azt szajkózza, hogy jó úton jár a nemzeti csapat, s hogy két Eb-selejtező alapján nem lehet levonni a tanulságokat, csupán a sajtó hisztizik, amikor rossz taktikáról, érthetetlen koncepcióról cikkezik. A kapitány mondandójának visszatérő eleme: több türelem kell a fiatalokhoz.
Fiatalokhoz?! – kérdezhetünk vissza. Ez a szlogen ugyanis ma már nem érvényes, a kapitány ezzel az érveléssel (is) becsapja azokat, akik látják, kik, hogyan és mit produkálnak a válogatottnál, illetve a válogatottal.
Aki figyelemmel követi a szövetségi kapitány nyilatkozatait (amelyekben egyre hangsúlyosabb szerepet kap, hogy a médiában jogtalanul támadják őt), az tudja, a generációváltás fontosságát legalább annyiszor hangoztatja, mint anno Lothar Matthäus a pozitív felfogás hasznosságát… Ehhez képest van némi bökkenő, ugyanis a tavaly téli nagy fogadkozás ellenére sem állítható, hogy minden idők legifjabb magyar csapata lépne pályára az új érában. Sőt az átlagéletkort tekintve gyakorlatilag alig van különbség az elmúlt évek válogatottjai között. Az eredmények egyébként azt mutatják, minél idősebb egy magyar együttes, annál jobb teljesítményre képes, fájdalom, ehelyütt nem kiugró produkciókról beszélünk…
ber 12-én már a Lothar Matthäus vezérelte válogatott fejezte be a negyedik helyen a világbajnoki kvalifikációs küzdelmeket, a már továbbjutó Horvátországgal békés, barátságos 0–0-t játszott a Király Gábor – Bodnár László, Stark Péter, Gyepes Gábor, Vanczák Vilmos – Korsós György, Böőr Zoltán, Bárányos Zsolt, Hajnal Tamás, Huszti Szabolcs – Kovács Zoltán összeállításban pályára lépő csapat
