Megdőlt minden, és annak az ellenkezője is. A magyar futballban már nincs szabály, nincs áthághatatlan törvény, és nincs mibe kapaszkodni.
Írtunk, beszéltünk mi az elmúlt években sok mindenről, és nem győztük idézni a háromszavas törvényt: rend, fegyelem, törvényesség! A nagy pofon akkor csattant, amikor tavaly kizárták az NB I-ből a Ferencvárost. Akkor riválisok emeltek szót a Fradi érdekében, de az MLSZ vezetése hajthatatlannak bizonyult.
Tudjuk, hogy azóta mi történt: a bajnokság csaknem érdektelenségbe fulladt, néhány pályát leszámítva üres lelátók előtt játszottak a csapatok, ellenben a zöld-fehérek közönsége olykor a másodosztályban is megtöltötte az Üllői úti stadiont.
A Fradi kell a magyar élfutballnak.
A hangzatos jelzők árnyékában a jövőkép eltűnt, és itt vagyunk egy újabb szezon előtt, amely alighanem megint csak viharokkal, vitákkal indulhat. Mert jön újra a kérdés: mi legyen a Ferencvárossal, ha a zöldek az utolsó fordulóban nem előzik meg a Nyíregyházát, s maradnak az NB II-ben?
S persze kérdés, mi legyen azokkal a klubokkal, amelyek a korábbi évekhez hasonlóan újfent trükkökkel, pecsétes papírokkal igazolják, hogy rengeteg a pénzük és biztos a jövőjük, hogy aztán egyik csődjelentés érkezzen a másik után.
A rend, fegyelem, törvényesség foltokban létezik a magyar labdarúgásban, mert fölé kerekedik az eredménytelenség, a tucatmeccsek iránt megnyilvánuló érdektelenség, a pénztelenség, a belső viszály, a tisztogatás, a személyeskedés, amin változtatni kell. Igen, kell!
De azért jól jönne egy izgalmas bajnokság, és főleg olyankor érzi ezt az ember, amikor pillanatokra feléled valami a régi tűzből.
SINKOVICS GÁBOR
Legfrissebb hírek
