Az immár „saját jogon” NB II es Ferencváros a szombati, Üllői úti bukás után vasárnap is pályára lépett. Lipcsei Péterék becsületére szóljon, a Baktalórántháza elleni, csalódást keltő 0–0-t követően teljes létszámban jelentek meg Szegeden, a Fraditúra évzáróján. Az egykor szebb napokat látott Felső-Tisza-parti Stadion kongott az ürességtől, holott a szervezők több ezer drukkert vártak. Csakhogy az a szomorú szombat…
A Mucha Józsefet, Tepszics Ignácot, Dukon Bélát, Bánki Józsefet és Szabics Imrét is felvonultató FTC-Retro 5–3-ra diadalmaskodott az esemény házigazdáját, Kis-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspököt is soraiban tudó katolikus papok csapata fölött. Rövid bemelegítés után következett a fő attrakció, a Csongrád megye válogatottja–Ferencváros gálamérkőzés. A viharos prológot – Jovánczai Zoltán és Szalai Tamás góljaira kihagyott büntető volt a vendéglátók válasza – követően a rekkenő hőségben kissé leült az iram, és az unalom perceiben a daliás időkre emlékeztek a helyiek: 1948 augusztusában a Budai II László, Kocsis Sándor, Deák Ferenc, Mészáros Ferenc, Czibor Zoltán összetételű zöldfehér ötösfogat eredményességének köszönhetően 7–0-ra nyertek a zöldek a Szeged ellen, 1960 májusában az aranyra áhítozó, végül ezüstérmes Üllői útiak Albert Flórián góljával 30 ezer néző előtt 1–0-ra verték meg a nyolcadik SZEAC-ot.
Ezúttal mindössze háromszáz szurkoló, köztük tucatnyi Fradihívő volt kíváncsi az ország legnépszerűbb együttesére.
Szegeden az elmúlt években a megyei első osztály jelentette a csúcsot, az FTC a jelek szerint marad az NB II-ben. Avagy előre borítékolható volt a gálamérkőzés kudarca.
