Puskás tér- és szoboravatás
Az egész falu kivonult, sőt a kör nyékből is sokan érkeztek arra az ünnepségre, amelyen Zalaszabar község főterét Puskás Ferencről, az Aranycsapat tavaly novemberben elhunyt kapitányáról nevezték el, s egyben leleplezték a nagy futballista mellszobrát. Elsőként a Zala megyei kistelepülés elöljárói valósították meg azt, ami a tervekben az országban már többfelé szerepel: közteret neveztek el Puskás Ferencről.
A Zalaszabaron leleplezett Puskás-szoborról (amely Papp György Zoltán alkotása) minden dicséretnél többet mond az a meghatottság, amellyel a Honvéd és a Real Madrid egykori világsztárjának özvegye fogadta a művet. Az ünnepségen személyesen jelen lévő Puskás Ferencné elmondta, nagyon megindította őt a kis falu lakóinak szeretete és lelkesedése, az pedig különösen, hogy az alkalomra Zalaszabarra utazott a Real hajdani szupercsapatának két sztárja, Puskás hajdani játékostársai, José Emilio Santamaría és Ignáció Zoco.
„Ha Sanchóról van szó, magától értetődő, hogy az első hívó szóra jövünk – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Santamaría, az ötvenes-hatvanas évek világelső klubcsapatának legendás uruguayi származású középhátvédje. – Puskás Ferenc példaképe lehet minden magyar fiatalnak, fantasztikus labdarúgó és csodálatos ember volt, akin mi, csapattársai láttuk, hogy mennyit szenvedett azért, mert el kellett hagynia a hazáját. A magyarságára azonban mindig büszke maradt, és semmilyen áldozatot nem sajnált, ha honfitársain kellett segítenie.”
A négyszeres BEK-győztes futballista az aláírások osztogatása és a záporozó kérdések közepette felelevenítette az 1954-es vb elődöntőjét, a Magyarország–Uruguay (4–2) összecsapást is, amelyen szerepelt az Aranycsapat és a Zalaszabaron szintén jelen lévő Buzánszky Jenő ellen.
„Az volt a vébé előre hozott döntője, hatalmas mérkőzés volt, bármelyik együttes joggal lehetett volna világbajnok. A hosszabbításban a magyarok nyertek, az pedig máig érthetetlen, hogyan tudták legyőzni őket a németek a döntőben” – emlékezett Santamaría.
