Ember és gép

Számolnia kell a műszaki hiba lehetőségével annak, aki technikai sportokra adja a fejét. Talmácsi Gábor a saját bőrén is tapasztalhatta ezt vasárnap délután a Donington Parkban, ahol az ötödik helyről volt kénytelen feladni a versenyt, mert – szakzsargonnal élve – „megragadt a motor”. Tönkrement. Megállt. Beadta a kulcsot. Kaput. A lényeg ugyanaz: a világbajnoki pontversenyt vezető magyar kénytelen volt a boxba hajtani, és ahelyett, hogy továbbra is vezetne az összetettben, most a második helyen áll csapattársa, Hector Faubel mögött. A spanyol és ő különböző motorral versenyeznek. Mindkettő Aprilia, ám más fejlesztésűek: az egyik az RSW, a másik az RSA fantázianevet viseli. Hogy a kettő közül melyik a jobb, arról kár lenne vitát nyitni, hiszen vannak érvek pro és kontra bőven. Az egyik láthatóan erősebb, jobban gyorsul, a másik viszont rendkívül megbízható. Legalábbis eddig az volt.

Az RSW, amelyet az idény elején Talmácsi választott, eddig egyszer sem hagyta cserben gazdáját, miközben a többiek sokat küszködtek az RSA-val. Erről talán Mattia Pasini tudna mesélni, aki nyolcból ötször indulhatott az első rajtkockából (vitathatatlanul a mezőny egyik leggyorsabbja tehát), ám mindössze háromszor ért célba – egyszer az első helyen. Vagyis ötször hagyta cserben a versenygépe. Nemrég még rugdosta, ütötte-vágta, ahol érte, a vasárnapi győzelem után már megsimogatta.

Ilyen sport a motorozás. Talmácsi Gábornak nem volt sok kedve a motorját babusgatni. Bánatosan nézte, ahogy a kék paripát darabokra szedik, azóta is kíváncsian várja, mire jutnak vele. Mert legalább tudni szeretné, miért hagyta őt cserben a gép? Szerencsére nagyon régen babrált ki vele – ezt megelőzően 2004-ben, még a Malagutinál. Jó arány, a mostani malőr viszont nem a legjobbkor jött. Talmácsi ugyan azt mondja, a jövőbe tekint, a hét végi holland versenyre gondol, a hangja azonban megtört, szomorú. És ez így van rendjén. Hiszen ő ember. Nem gép.