Itt az idő: bizonyíthat!
Ez a hajcihő mindenkit megvi selt volna, természetes, hogy Kovács Katalin is megváltozott az utóbbi hetekben, hónapokban. A tél elmúlt, anélkül hogy bármiféle problémát sejthettünk volna, pedig már a tengerentúli edzőtáborban sem volt minden rendben.
Tavaly magasra került a mérce, Janics Natasával párosban és négyesben is mindent megnyert, előbb az Európa-bajnokságon, majd a világbajnokságon nyújtottak hibátlan teljesítményt. A sikerévben ugyanúgy viselkedett, ahogy korábban bármikor: természetesen. Egyszer kedves volt és készséges, olykor viccelődött, máskor nyűgös volt, szűkszavú, de udvarias.
Februárban elutaztak San Diegóba, a telefonban vidáman mesélt arról, hogyan telnek napjai, pedig ekkor már ő is sejtette, hogy valami nagyon nincs rendben, hogy nagy baj van.
Mivel okos, értelmes, intelligens ember, éreznie, tudnia kellett, hogy hamarosan robban a bomba, és valami olyan következik, aminek az olimpia előtt egy évvel nem lenne szabad megtörténnie. Hogy próbálta-e megakadályozni, nem tudjuk, mindenesetre tény, hogy párja, Janics Natasa és edzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin összeveszett és szakított egymással. A helyzet hétről hétre mind jobban elmérgesedett, immár halovány reménysugár sem pislákol, esélytelen, hogy a sikerduó újra összeüljön.
Egy ideig még próbálkozott, Angyal Zoltán szövetségi kapitány segítségét kérte, de amikor látta, hogy Kati néni hajthatatlan, feladta, és beletörődött a megmásíthatatlanba. Ezután következtek a válogatók, amelyeken egyesben kellett versenyeznie Janics ellen – mindkétszer győzött. Fokozott érdeklődés kísérte a versenyeket, ezt egyre nehezebben viselte. A Világkupán hullámvölgyben volt, azok előzték meg, akikről korábban azt sem tudtuk, hogy egyáltalán a világon vannak.
„Nem maradt bennem tüske a Világkupa-vereségek miatt, hiszen akkor volt körülöttünk a legziláltabb minden – mondta Kovács Katalin. – Az már inkább zavart, hogy ennek apropóján néhányan megkérdőjelezték a tudásomat. Most javarészt magamnak, kisebb részt a fanyalgóknak szeretnék bizonyítani.”
A három válogatóverseny miatt a négyesek felkészülése a szükségesnél kisebb hangsúlyt kapott.
„Sokáig nyúztuk egymást egyesben, ezért csak az elmúlt két hétben gyakorolt együtt a négyes – folytatta. – Alakul az összhang, de tökéletes formában remélhetően akkor leszünk majd, amikor a legjobban kell: az augusztusi németországi kvalifikációs világbajnokságon.”
Ez a hajcihő mindenkit megviselt volna, természetes, hogy ő is megváltozott az utóbbi hetekben. Most azonban elérkezett az első igazán éles verseny ideje, ahol bizonyíthatja, hogy Kovács Katalin még mindig Európa legjobb női kajakozója.
