Az utóbbi két nemzetközi kupa idényben a kontinensen fellépő magyar klubcsapatok (DVSC, Újpest, Fehérvár, Sopron, FTC) által egy-egy szezonban összehozott 1.000-es koefficiensnél alig akad gyengébb az adott évre vonatkozó, az UEFA 52 tagállamát lajstromozó rangsorban. Ebből a szempontból Andorra vagy San Marino dupla nullája semmivel sem mellbevágóbb, mint a „Hungary” megjegyzés mellett szerénykedő elszomorító adat.
Az előző két szezonban az európai elitligában indulási jogot szerző, a BL-előcsatározások során a realitásoknak megfelelően el is bukó DVSC harmadszor próbálkozik a magyar perspektívából szédítően magasra helyezett léc átvitelével, az AC Milan májusi athéni győzelmének köszönhetően a tavalyival tökéletesen megegyező pozícióból. Az olaszok BL-sikerének a futballtörpék közül a magyar és a dán aranyérmes, azaz a Loki és az FC Köbenhavn lett a haszonélvezője, ugyanis a májusi UEFA-prognózissal ellentétben e két csapat az első helyett a második selejtezőkörben csatlakozik a sorozathoz. Az már más lapra tartozik, hogy a debreceni gárda átverekszi-e magát a számára első akadályon, ahogy azt 2005 nyarán a Hajduk Split elleni 8–0-val tette, vagy ellenkezőleg, elbukik, mint tavaly a macedón Rabotnicskivel szemben (2–5).
A cseppet sem veretes nevű szkopjei alakulat az idén nem tagja a mezőnynek, amelyből – illetve a lehetséges ellenfelek sorából – kiemelkedik a lengyel Zaglebie Lubin és az izraeli Beitar Jeruzsálem. Utóbbi esetében már csak a soraiban éveket lehúzó debreceni csapatkapitány, Sándor Tamás miatt is lenne némi respektje a Lokinak – mindamellett a tisztelet az esélyeken fikarcnyit sem javítana.
Két éve szeptember, egy esztendeje augusztus végén sétált le a színről az európai futballszínház utolsó magyar szereplője.
Fáj belátni, hogy epizodisták lettünk.
