Nincs baj az elszántsággal

A tikkasztó hőség nem kímélte a diósgyőri futballistákat sem, már kedd reggel kilenckor, az edzés kezdetén is nehéz volt elviselni a tűző napot a hejőcsabai sporttelepen. A helyi kedvencek azonban percre pontosan elkezdték a gyakorlást, a mezőnyjátékosok a Pajkos János, Benczés Miklós duó, míg a kapusok a csapathoz visszatérő miskolci legenda, Veréb György irányításával tréningeztek.

Bár a forróság percről percre fokozódott, mindenki zokszó nélkül teljesítette a feladatokat, és ahogy a játékosok egyre jobban kimelegedtek, úgy melegedett bele vezetőedzői szerepébe Pajkos János. Az első halk, kimért vezényszavakat egyre többször követte harsány kiáltás dicséret, kritika vagy éppen humoros megjegyzés formájában. Úgy tűnt, a futballisták teljes mértékben partnerek a közös munkában, igaz, a Veréb György által kitalált fantáziadús kapusgyakorlatok közben Köteles László talán még azt is megbánta, hogy Diósgyőrbe igazolt. Ezt persze nem kell szó szerint érteni, azt viszont annál inkább, hogy a csapatszellem töretlen, a három kapus egymást folyamatosan biztatva és segítve tréningezett.

Jó másfél óra után aztán a csapat kis lazításra a pálya árnyas sarkába vonult a közös ebéd előtt, Pajkos János pedig egy betonkockára lehuppanva azt fejtegette, milyen harmadszor is diósgyőri vezetőedzőnek lenni.

„Mindig is szerettem Miskolcon dolgozni – kezdte a szakember. – Jól érzem itt magam, a csapat hozzáállására nem lehet panaszom, és szeretnék megfelelni az elvárásoknak, valamint a klubvezetők személyem iránti bizalmának, amely harmadszori megbízásomat eredményezte. A keret egyelőre nem teljes, há-

Folytatás az 5. oldalon