Békülés a nézőkkel

Ha Bárányos Zsolt nevét valamelyik magyar klubbal kell kapcsolatba hozni, akkor a legtöbb ember annak ellenére a Honvédot említi, hogy a futballista viselte a Ferencváros, a Vasas vagy éppen a Sopron szerelését is. Az még a legendás Longa Feri bácsinak köszönhető, hogy „Bari” kisgyerekként a kispestiek játékosa lett, az pedig már történelem, hogy a serdülő öttől egészen az élvonalig jutott. Emlékezetes meccsek sokaságát játszotta a Bozsik-stadionban, ám nem mindegyik szurkoló tudta megbocsátani neki, hogy idővel elhagyta a klubot. A 2002–2003-as bajnoki évre egyszer már visszatért Kispestre, de most, négy esztendővel később ismét azzal a csapattal szeretne nagyot alkotni, amely a legtöbbet jelenti számára.

Amikor néhány nappal ezelőtt Détári Lajos lett a Sopron vezetőedzője, arról lehetett hallani, jó néhány olyan labdarúgó viszszatér a klubhoz, aki 2005-ben tagja volt a Magyar Kupa-győztes együttesnek. Bárányos Zsolt érkezését nagyon sokan biztosra vették…

Volt ennek realitása, ugyanis Dömével jó kapcsolatban vagyok, és valóban szerette volna, ha az ő csapatában futballozok – felelte a vasárnap délután uszodába igyekvő Bárányos Zsolt. – A szívem azonban visszahúzott Kispestre, és amikor Supka Attila megkeresett, egy pillanatig sem volt kérdéses, hol folytatom a pályafutásomat.

A magyar labdarúgók többsége szinte mindent megadna, ha külföldi játéklehetőséghez jutna, ön pedig annak ellenére a hazatérés mellett döntött, hogy a görög élvonalban futballozhatott volna.

Ha visszatekintek a Görögországban eltöltött fél évemre, akkor nem lehet okom a panaszra. Amikor az Aszterasz Tripoliszhoz szerződtem, a csapat a középmezőnyben helyezkedett el, és szerénytelenség nélkül mondhatom, volt szerepem abban, hogy végül bajnokságot nyertünk. Egy rossz szavam sem lehet a klubra, a vezetők mindent teljesítettek, amiben megállapodtunk, és bár szerződéshosszabbítást ajánlottak, úgy határoztam, hazajövök.

A Honvéd egyértelműen vonzó most a magyar labdarúgók számára, hiszen rendezettek a körülmények, ráadásul a szakmai munkát sem érheti sok kritika. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elmúlt idényben magasra került a léc: a tavaszi teljesítmények alapján a csapat második lett volna a bajnokságban, ráadásul a Magyar Kupa-győzelem is kötelez…

Ezzel magam is tisztában vagyok, de így van ez rendjén. A Honvédnak a játékoskeret erőssége alapján az első négy hely valamelyikén van a helye, és az is természetes, hogy a kupasorozatban a végső győzelmet kell célul kitűzni. Azt szeretném, ha az olasz sztárgárda, a Milan lenne a példa előttünk: ahol Paolo Maldiniék elindulnak, ott egyértelműen a győzelem a céljuk. Nekünk is erre kell törekednünk…

Meglehet, nem kellemes témát feszegetek, de azért csak megkérdezem: igaz az, hogy a kispesti szimpatizánsok közül nem mindenki rajong Bárányos Zsoltért?

Úgy érzem, a régi szurkolókkal jó a kapcsolatom, ők megértették azt, hogy annak idején külföldre, a belga Lommelbe igazoltam. Persze tudom, felnőtt egy másik korosztály is, amely már kevésbé van képben. Ha jól futballozom, és rúgom a gólokat, akkor is lesznek emberek, akik megkérdezik, Bárányos Zsolt miért a Honvéd alkalmazottja. Nincs ezzel probléma, mindenkinek nem felelhetek meg.

Szombaton a Kassának rúgott két góljával mindenesetre megtette az első lépést, hogy az elégedetlenkedőket maga mellé állítsa…

Örülök a csapat eredményességének, és annak, hogy gond nélkül sikerült beilleszkednem. A hatalmas melegben nem volt egyszerű futballozni, ráadásul az ellenfél sem bottal kergette a labdát. Remélem, hogy a papírjaim rendben lesznek, és szerdán életemben először Szuperkupáért játszhatok. A Loki elleni páros meccs ugyanis már igazi felmérő lesz.