A két edző megegyezett, hogy lesz harmadik félidő is. Persze nem úgy, ahogyan ezt emlegetni szokás, meccs után, asztalnál, finom falatok és még finomabb italok társaságában. Egész egyszerűen úgy döntöttek, hogy két negyvenöt perces játékrész közé beiktatnak egy félórásat is, így jött ki a három. Az okot első pillantásra észre lehetett venni, hiszen a Vasas és a REAC térfelén is huszonkét-huszonkét játékos melegített, és Mészöly Géza, valamint Aczél Zoltán mindanynyiuknak szeretett volna elegendő lehetőséget adni.
Bizton állítható, mindenki életében akadt már kevésbé kellemes és haszontalanabb időtöltés is, mint kilátogatni erre az edzőmeccsre. Szépen sütött a nap, tiszta volt a levegő, a százhúsz perc alatt esett hét gól, kimaradt rengeteg ziccer, szinte észrevétlenül elrepült ez a két óra. Ráadásul fordulatos is volt a mérkőzés, mindkét csapat kétszer is vezetett – a Vasas a legjobbkor, mert az utolsó percben szerezte a győztes gólt, s bár az izgalmak valószínűleg nem fenyegették a szívbetegek egészségét, unalmasnak sem lehetne minősíteni a találkozót. A program barátságos jellegét jól érzékelteti, hogy mindkét oldalon lehetett volna egy-egy piros lapot adni, ám mert nem kirívó durvaság miatt – a Vasas kapusa, majd a REAC egyik védője gólhelyzetben szabálytalankodott –, az edzők, kölcsönösen visszaadva a szívességet, jelezték a játékvezetőnek, hogy eltekintenek a kiállítástól. A Vasas játékában nem lehetett felfedezni semmi meglepőt. A csapat gerince együtt maradt, tehát nem kell új együttest építenie Mészöly Gézának. Az éppen a REAC-ból szerződtetett Somorjai Tamásnak már megtalálta a helyét a középpályán, a próbajátékon részt vevő ukrán – és a debreceni Olasz Focisuliban is megforduló, 22 éves – Denisz Rebrik pedig a látottak alapján alighanem maradhat Angyalföldön. Hétfőn érkezik még Vincze Ottó, aki több mint egy évtizede nagy kedvenc volt a Fáy utcában, de a szerződtetése korántsem biztos. A szakmai stáb megnézi, a hosszú sérülés után milyen az állapota, illik-e egyáltalán a csapatba, és csak ezután dönt arról, hogy szüksége van-e a Győrött szabadlistára tett futballistára.
A REAC-ban régről ismert arc bukkant fel a „harmadik félidőben”. Az egykor a válogatottban is szereplő Nagy Tamás ugyancsak súlyos sérülésből lábadozva érkezett, de csak akkor kap profi szerződést, ha hónapok múltán tökéletesen bevethető állapotba kerül. Érdekes, hogy a tudása mellett azért is jutott lehetőséghez, mert Kutasi Róbert klubigazgató nem felejti el neki, menynyire segítőkészen viselkedett, amikor legjobb barátja, Simon Tibor tragikus körülmények között meghalt, és most úgy érzi, neki is segítenie kell a sérülés miatt hátrányba kerülő labdarúgón. Jelenleg egyébként tizennyolcan alkotják a profi keretet, ennyi játékos kap fizetést Rákospalotán, a többiek ifisták vagy amatőrök. Jellemző, hogy a harmadik játékrészben a hátsó alakzat négy tinédzserből és két fejlesztőmérnökből állt, utóbbiak minden reggel hattól dolgoznak, és emellett futballoznak. A keret szűkösségének a pénzhiány az oka, a kevésbé tehetős klubokat érinti ugyanis a legérzékenyebben, hogy az élvonalnak nincs névadó szponzora, mert a korábban ilyen forrásból befolyó összeg például a REAC esetében a költségvetés húsz százalékát jelentette.
