Besenyei sztárvendége

Besenyei Péter elégedett a hét végi, svájci Red Bull Air Raceviadalon megszerzett harmadik helyével. Persze azért ő is nyerni szeret a legjobban – csakúgy, mint Michael Schumacher, akit lenyűgözött a légi Formula–1-es viadal, és ezt a magyar pilótával is megosztotta.

Akkor hogy is volt ez a sztori Michael Schumacherrel?

A verseny előtt bejött a hangáromba, kérdezgetett a versenyről, a gépről; legfőképpen a technikai részletek érdekelték, no és az, mi hogyan éljük meg ezt az egészet. Abszolút nyitott volt, bár fényképezni nem engedte magát. A verseny végi VIP-bulin is beszélgettünk még egy kicsit, és elárulta, hogy végigizgulta a futamokat. Láthatóan nagyon tetszett neki ez a versenyzési fajta – mondta Besenyei Péter.

És önnek hogy tetszett a hét végi futam?

Elégedett vagyok a harmadik hellyel, ha az elején borítékolták volna, a körülmények ismeretében szívesen elfogadom. Más kérdés, hogy a végén a döntősök nem tudtak olyan jó időeredményt elérni, mint én a bronzcsatában. Na ez az, ami miatt a legtöbb pilótának nem tetszik az új kieséses rendszer. Hogy nem a konkrét időeredmények számítanak, hanem a szerencse is, hogy ki kivel kerül össze a párharcok során.

Önnek most nem volt szerencséje, hiszen elsőre kikapta a francia Nicolas Ivanoffot, akinek az új, aszimmetrikus szárnyú gépe ellen nemigen van esélye senkinek.

Szánakoztak is a többiek, de a sajnálkozásukba egy kis öröm is vegyült, hogy legalább nem nekik kell megküzdeniük Nicolas-val. A papírforma szerint neki kellett volna nyernie, de elidegeskedte a futamot, és elkaszált egy kaput. Úgy látszik, idegileg nem bírta a terhelést, és ez volt az én szerencsém.

Itt egyébként is tizedeken, olykor századokon múlik, hogy ki jut tovább. Belülről érzékelhetőek ezek a különbségek?

Abszolút nem. Most is akadt olyan kör, amelyben egy másodperccel gyorsabb voltam, mint az előzőben, és nem éreztem különbséget. A pálya több mint tíz kilométeres, ilyen kis differenciát csak mérni lehet, érezni nem.

A pontversenyben hat pont a hátránya az éllovas Paul Bonhomme-hoz képest, négy a második Mike Mangold mögött. Ledolgozható ez?

Bízom benne, hogy igen. A harmadik helyemet senki sem veszélyezteti, de én nem erre a pozícióra vágyom, hanem az elsőre. Egyáltalán nem adtam fel a küzdelmet, hátravan még öt futam, elég ha az éllovasok közül valaki csak egyszer hibázik, úgy, ahogyan én Rióban elbuktam a biztos második helyet. Ez velük is megtörténhet, és én akkor megpróbálok nagyon észnél lenni... ½