Ji Cson-len nem ír alá a Buckshoz
Nem akar a Milwaukee-ban kosárlabdázni az idei NBA-draft hatodik kiválasztottja, Ji Csonlen. A 213 centis bedobó ügynöke, Dan Fegan már a börze után fanyalgott, nem titkolva: szívesebben látná ügyfelét egy olyan amerikai városban, amelyben jelentős kínai kolónia található. Üzleti szempontból a wisconsini település nem a legideálisabb megoldás, hiszen alig több mint ezerkétszáz polgára kínai kötődésű. Ji – mit sem törődve az NBA-szokásokkal – nem utazott el a hónap elején a Bucks új játékosait bemutató ceremóniára, helyette Dallas felé vette az útját, ahol csatlakozott a Mavericksszel két bemutatómeccset játszó kínai válogatotthoz. Mivel e lépés kiverte a biztosítékot Milwaukee-ban, Ji előző klubja, a Kuangdong Tigers tulajdonosa sietett a 19 éves kosaras segítségére. „Ji valószínűleg nem ír alá a Buckshoz, de nem üzleti okokból, amiről az újságok össze-vissza irkálnak. Valójában arról van szó, hogy a játékosnak olyan klubra lenne szüksége, amelyben rendszeresen játszhat, s garantált a szakmai fejlődése. Hiszen számunkra a legfontosabb a válogatott érdeke meg a pekingi olimpia” – mondta Csen Hai-tao, hozzátéve, ha a Milwaukee köti az ebet a karóhoz, Jit egyszerűen hazarendelik. Egyes vélemények szerint nincs másról szó, mint hogy a legutóbbi olimpián nyolcadik helyen végző, s Pekingre is nagy terveket szövögető kínaiak megijedtek. A Bucksnál tudniillik Jinek olyan fiatal riválisokkal kell megküzdenie a csapatba kerülésért, mint a 22 éves ausztrál Andrew Bogut vagy a 23 esztendős Charlie Villaneuva. A Bucks és Ji közötti kötélhúzás még tart, a 2012-es nyári játékok házigazdái, az angolok viszont léptek. Megegyeztek a Chicago Bulls bedobójával, Luol Denggel és a dallasi csatárral, Pops Mensah-Bonsuval, hogy segítenek a brit válogatottnak kivívni az olimpiai szereplést. A szudáni illetőségű, 22 éves, 206 centis Deng tavaly kapta meg az állampolgárságot, míg a 23 esztendős, ugyancsak 206 centis Mensah-Bonsu Londonban született, és 16 évesen került az Egyesült Államokba. A feladat nem egyszerű, mert az egységes brit válogatottnak előbb fel kellene jutnia az Európa-bajnokság A-csoportjába, hogy aztán a 2009-es vagy a 2011-es kontinensbajnokságon kiharcolhassa a londoni fellépés jogát.
