Megtisztelő, ám sok gyakorlati haszna nincs, hiszen mifelénk szinte ki van zárva, hogy a klubokat támogató s nem utolsósorban tőkeerős befektetők hangja eljusson a futball hatalmasaihoz.
A megfordítottja már inkább, hozhat akármennyi pénzt egy-egy nagy cég, köteles alkalmazkodni a futballban uralkodó rendetlenséghez. Például a bajnoki program rögzítésénél. Rögzítés...? Ez azért túlzás.
Ha valamit képtelenség előre tudni, az az, hogy melyik csapat mikor játszik, mondjuk, négy hét múlva. A párosítás adott, de hogy melyik meccs mikor lesz - pénteken, szombaton, hétfőn, reggel, délben vagy este -, azt lehetetlen megtudni jó előre.
Közbeszól a tévék műsorrendje, a játékosok elnyűttsége, időnként még a stadionok "egyéb kulturális célra" való felhasználása is, csak a nézőkre nem gondol senki.
A drukkerekre, akik szívesen terveznek előre a szabadidejük függvényében, és az üzletemberekre, a klub szponzorainak üzletfeleire, akiket szívesen meghívna a támogató egy-egy meccsre.
Oldandó a tárgyalások komolyságát, esélyt teremtve arra, hogy a partner hátha társul a meghívóval a futballban is. Valamikor a klubvezetők harcoltak a televíziós közvetítések ellen, azt szajkózva, hogyha otthon, fotelből nézhető egy meccs, akkor a kutya se vesz belépőt a pénztáraknál.
Megesett, hogy a legnagyobb derbik napján csak délben jelentették be, hogy lesz közvetítés. Ha jó volt a kínálat (mondjuk, egy Fradi-Dózsa...), akkor tévé ide, tévé oda, a stadion is megtelt - ez így (volt) természetes.
Most silány a nívó, a lelátó üres, ezért a közvetítés áll a középpontban. Az úgy-ahogy biztos bevétel kedvéért ráncigálják végig a nézőt fordulóról fordulóra minden hétvégén.
Nálunk ott sincs rend, ahol lehetne.
MALONYAI PÉTER
Legfrissebb hírek
