Két góllal tette le név jegyét, ez ám a bemutatkozás!Két góllal tette le név jegyét, ez ám a bemutatkozás!
Jól sikerült a vasárnapi mérkőzés, ugyanakkor hibát követnék el, ha most isteníteném magam – bújt elő a szerénység Dorge Kouemahából. – A találkozó előtt nem arról álmodtam, hogy az én góljaimmal nyerünk, ám reméltem, hogy legalább egyszer betalálok a Diósgyőr kapujába. Nincs olyan meccs, amelynek nem úgy vágnék neki, hogy eredményes akarok lenni, de ezen nem szabad csodálkozni: csatárként mégsem az a feladatom, hogy megszűrjem az ellenfél támadásait… Ha nem szerzek gólt egy mérkőzésen, bizony csalódottan térek haza.
A hangulatával aligha lehetett gond Debrecenig… Két találata közül melyik nyerné meg a „szépségversenyt”?
A második az első. A kapu bal oldala üresen maradt, hittem benne, hogy tizenhét méterről képes vagyok oda csavarni a labdát. Bár a kapus beleért, nem ijedtem meg, tudtam, hogy bemegy.
Valóban mestermunka volt. Az első gólért viszont alaposan megdolgozott.
Ha a második szép volt, akkor az első nehéz. Előbb labdát szereztem Vámosi Csaba elől, aztán nagyot sprinteltem, majd az engem üldöző bekkek szorításában kellett a kapuba lőnöm. Mire véget ért az akció, alaposan megizzadtam. Különben is folyt rólam a víz…
Csak azt ne mondja, megviselte a kánikula.
Borzasztó volt ilyen időben focizni. Kamerunban hozzászoktam a meleghez, de ott harminc Celsius-foknál sosincs több. Nem gondoltam volna, hogy egyszer Magyarországon tapasztalom meg, milyen az elviselhetetlen meleg…
A debreceni hétköznapok elviselhetők?
Ó, nagyon jól érzem magam. Az edző remek, a csapat kiváló, nagy dolgokra lehetünk képesek. Mondjuk arra, hogy negyedszer is bajnok legyen a klub, vagy hogy eljusson a BL főtáblájáig. Esetleg mindkettőre…
Dicséretes optimizmus. Miért ne bizakodnék a sikeres szereplésben? A futball játék, ha élvezi az ember, sokat elérhet.
Négyéves megállapodást kötött a Lokival. Tényleg kettőezer-tizenegyig tervez Debrecenben?
Őszinte leszek: szerintem egy, legfeljebb másfél esztendő múlva odébbállok. Ha addig megfelelően teljesítek, azzal mindenki jól járhat, az engem megvásárló egyesület, az engem jó pénzért eladó DVSC és persze én is. Bár a nyáron keresett a Partizan Beograd, és hívtak Hollandiába is, Magyarországot még nem akartam elhagyni. A következő lépcsőfok angliai, németországi vagy franciaországi szerződés lehet.
Kamerunban tudják, ki az a Dorge Kouemaha?
Hogyne tudnák! Amikor hazamegyek, gyakran keresnek az újságírók.
Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer a szövetségi kapitány is felhívja?
Nem foglalkoztat a válogatottság. Természetesen szeretnék a nemzeti együttesben játszani, ám erre jelen pillanatban nem látok esélyt. Otthon tisztában vannak vele, hogy jó labdarúgó vagyok, de a bizalmat – egyelőre – az öregek élvezik. Én nem ajánlgatom magam, ha akarnak, úgyis megtalálnak. Ha meg nem, minek idegeskedjek? A feszültség még senkinek sem tett jót.
