Mindörökké Real Madrid!
José María Gutiérrez, azaz Guti tizenegy idény alatt, amit a fővárosi csapatnál töltött – azaz egész profi pályafutása során –, sohasem tudott igazán gyökeret verni a kezdő tizenegyben, s még egyetlen edző sem érkezett úgy a Bernabéuba, hogy Gutit nevezte volna ki az együttes karmesterévé – e téren Bernd Schuster sem kivétel. Mindazonáltal az a tény sokat mond, hogy örökös cserejátékos létére ő a második számú kapitány Raúl mögött. S persze a 326 hivatalos mérkőzésen szerzett 51 gól, az öt bajnoki cím, a három Bajnokok Ligája-győzelem, az ugyanannyi spanyol Szuperkupa, s a két Interkontinentáliskupa földrészünk egyik legsikeresebb labdarúgójává emeli.
Mi a véleménye Bernd Schuster érkezéséről? – kapta az első kérdést az „alkapitány” a szokásos délután egy órai, irdningi sajtóértekezleten.
Nekem kapóra jön Schuster szisztémája, amelyben a két középső középpályás közül az egyik éppen azt játssza, amit én: szervez, támad, indít, s ha kell, felérkezik a befejezésekhez. Nagyon vártam Schustert, s remélem, nem kell csalódnom.
Nyilván tisztában van vele, hogy Fernando Gago, Robinho vagy José Antonio Reyes vetélytársa lehet a játékmester posztján…
Persze, de hosszú a szezon, s mivel biztos vagyok benne, hogy még tavasszal is versenyben leszünk valamennyi fronton, a játékpercekből nekem is jut majd bőven. Mindig kiderült, nem vagyok rosszabb az ügyeletes külföldi zseniknél.
Mi a fontosabb a Real Madridnak: szépen játszani vagy győzni?
A legfontosabb, hogy trófeákat nyerjünk, s ebből a szempontból Fabio Capellóra nem lehetett panasz: három szűk esztendő után vele értünk újra a csúcsra.
Hogy érzi, Schuster jelenléte feloldotta a feszültséget az öltözőben?
A feszültség valóban érezhetően csökkent, de ennek nem Schuster érkezése vagy Capello távozása az oka, sokkal prózaibb a magyarázat: három terméketlen idény után végre nyertünk valamit, ráadásul a legfontosabbat, a bajnoki címet, s éppen a Barcelona előtt. Lehetne most bárki az edző, ha nem szereztük volna meg az aranyérmet, továbbra is tapintható lenne a feszültség.
Mit szól a nyári erősítésekhez?
Azt, hogy a jelek szerint minden posztra van már két, lényegében egyforma képességű játékosunk. Hiányposztokra igazolunk, nem a nagy nevek bűvöletében, már csak csapattá kell gyúrni a futballistákat.
Mondja meg őszintén, bármennyire is vérmes madridi lokálpatrióta, nem fordult meg a fejében, hogy annyi félsikerű idény után távozzon a Bernabéuból? Két csapat is érdeklődött irántam a holt szezonban, egy spanyol és egy angol. Ha a spanyolhoz szerződtem volna, nem szenvedett volna csorbát a lokálpatriotizmusom… Nem fáj, hogy tavaly október óta nem szerepelt a válogatottban, s most sem kerettag?
