Beváltak az afrikaiak
Amikor a második fordulóban a Budapest Honvéd 1–0-s győzelmet aratott Sopronban, a csapat trénere, Supka Attila arról beszélt: noha örül a három pont megszerzésének, a mutatott teljesítménnyel a labdarúgói nem tudták népszerűsíteni a futballt. Aztán jött a soron következő bajnoki, amelyen a Honvéd időnként a tavaszi formáját idézte, és fölényes játékkal 5–1-re verte meg az FC Fehérvárt. A sikerből valamennyi hazai játékos kivette a részét (tudni kell, hogy Supka Attila öt helyen megváltoztatta a csütörtöki, a Nistru Otaci elleni UEFA-kupa-meccs kezdő tizenegyét), mégis azt lehet mondani, hogy három idegenlégiós, a védő Benjamin, a középpályás Genito és a támadó Abraham különösen sokat tett a győzelemért. A kérdés az: vajon csak kijött nekik a lépés, vagy valóban képzettebbek, mint magyar társaik?
Nos, évek óta tapasztaljuk, hogy Magyarországra kevés minőségi futballista érkezik, a többség semmivel sem jobb, mint a honi fiatalok. A három afrikai játékos sem a nemzetközi élvonalat képviseli, azonban az is igaz, hogy egyáltalán nem „töltelékfutballisták”. Benjamin hamar a Honvéd-szimpatizánsok kedvencévé vált, amit annak köszönhet, hogy az egyik legjobb labdaszerző a magyar élvonalban, a fejjátéka pedig egészen kimagasló. További előrelépés akkor várható tőle, ha a játékkészségét javítani tudja. Genito legnagyobb erénye a munkabírás, de technikailag és taktikailag is képzett. Nála a legtöbbször van folytatása a játéknak, erős az egy az egy elleni küzdelemben, így létszámfölényhez tudja juttatni a csapatát. Ami pedig Abraham megítélését illeti: gyors, robbanékony, erős, jó ütemben érkezik az ellenfél kapuja elé. Taktikailag vannak hiányosságai, ami abban nyilvánul meg, hogy nem mindig tudja, a labdavesztést követően merre kellene elmozdulnia.
És hogy mi következik mindebből?
A szerződtetésük nem volt melléfogás, játékukkal a jobbak közé tartoznak a magyar élvonalban.
