Mindent beleadnak az áhított aranyért

Noha már 22 évesen kétszeres olimpiai bajnoknak mondhatta magát, sosem szállt el vele a ló, nem vált nagyképűvé, nincsenek sztárallűrjei. A kajakozással szemben alázatos, szereti, amit csinál.

Jobbára csak akkor áll elő érdekes, a felkészüléshez és a versenyzéshez nem kapcsolódó történetekkel, amikor egzotikus tájakon nyaral, vagy a tengerentúlon edzőtáborozik. Most is csak annyit mond: nem helyezésekben, nem érmekben gondolkodik, a legfontosabb az olimpiai kvalifikáció és az, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák – kajak-kenus szakzsargonnal élve: jó pályát menjenek Duisburgban. Társa és barátja, Kucsera Gábor néha kisebb autóbalesetet szenved, néha vírusos megbetegedés miatt ágynak esik, néha csalánkiütések lepik el a testét, Kammererrel azonban csak a legritkább esetben fordul elő hasonló. Úgy tűnik, neki már benőtt a feje lágya, pedig mindössze négy évvel idősebb harcostársánál.

A németországi pályát ő is jól ismeri, de nincsenek jó emlékei róla, mert 2003-ban és 2006-ban is csak ezüst- és bronzérmeket gyűjtött, aranyat nem sikerült. Tavaly a szegedi világbajnokság előtt az ötszáz méteren nagy rivális német Ronald Rauhe, Tim Wieskötter párosról szólva közölte: „Nagyon jól ismerem a németeket. Az olimpia óta senki sem tudott a közelükbe férkőzni, Kucsera Gabival azonban most a nyomukban vagyunk, és bízom benne, hogy hamarosan el is csípjük őket. Ha nem Szegeden, akkor jövőre a duisburgi világbajnokságon.”

Ezer méteren a szintén német Andreas Ihle, Rupert Wagner duó legnagyobb bánatára verhetetlenek a magyarok, de ötszázon eddig még nem volt meg a győzelem. „Wieskötterék robbanékonysága, gyorsasága egyedülálló a nemzetközi mezőnyben. Ötszáz méteren nincs taktika. Menni kell, ahogyan csak bírsz” – vélekedik Kammerer.

Nincs kétségünk, menni fognak, ahogy csak bírnak.

És ne feledjük, Kammerer megmondta: ha Szegeden nem, akkor Duisburgban sikerül!