Folytatás a 2. oldalról
maha góljánál. A világhálóra felkerült videó alapján néhány megállapítás a pártosság gyanúja nélkül is rögzíthető: a debreceniek kameruni támadója az ötösön kívülről rugaszkodott el, mindvégig a labdát figyelte, magasabbra ugrott a svéd kapusnál, és bizony a kétségbeesett Johan Wiland „berohant” a csatár jobb keze alá. Ami ellenben a felvételen nem látszik: a bíró mintegy harmincméteres távolságból ítélt szabadrúgást az Elfsborg javára – nem partjelzője intésére hagyatkozva, az asszisztens ugyanis az afrikai légiós fejesét követően elindult a felezővonal felé, azaz jelezte, hogy szabályos gólt látott!
Nagy-Britanniában ez kilencvenkilenc százalékban gól, akárcsak a brit futball „második hazájában”, úgymint Norvégiában és Svédországban – mármint bajnoki mérkőzésen.
Ugyanakkor mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a DVSCTEVA 180 perc alatt csupán egy (egy!) ziccert tudott kialakítani a svéd kapu előtt, amit az előző körben még a mindössze hét profit alkalmazó északír Linfield is felülmúlt. No de maradva az összevetésnél: a britek két meccs alatti egyetlen precízen végigvitt kontratámadását sem sikerült mennyiségileg túlszárnyalnia a Lokinak, amelyet nem futballozott le az Elfsborg, de ez a megállapítás fordítva is igaz.
A magyar aranyérmes játékából hiányzott a türelem, az ötlet, a vagányság és a szerencse, miközben megközelítőleg azonosan elfogadható formában és fordulatszámon csak Komlósi Ádám, Mészáros Norbert és Dragan Vukmir futballozott a két találkozón. Három védekező játékos, nulla rúgott gól – hol a meglepetés?
Nem mellékesen: Miroslav Beránek pozíciója – a Nemzeti Sportban megjelentekkel ellentétben – nincs veszélyben, legalábbis Szima Gábor klubelnök szerda esti fél mondata („...ki lehet esni így is, meg úgy is, mint egy éve a Rabotnicski ellen”) így értelmezendő.
A vélemény szabad, de lehet eltérő.
A közös nevező a búcsú.
