Dibaba mindent kibírt
Az első nap záró száma, a női 10 000 méter döntője pontosan úgy kezdődött, amint várható volt. Elöl egy kevésbé esélyes versenyző – ezúttal a belga Nathalie De Vos – futott, mögötte sorakoztak az etiópok. A japán Fukusi Kajoko is az élbolyban haladt, de négy kilométernél a hazaiak versenyzője fél szögesét csaknem elvesztette, lelépték a lábáról a cipőt. Kénytelen volt lemaradni, felhúzni, ezt követően eredt a mezőny után. Alig fogta be riválisait, máris újabb dráma szemtanúi lehettek a nézők. Az etióp négyesből valaki leszakadt a vezető bolytól, lassan, nehézkesen futott, sorban elhúztak mellette a többiek, ő pedig a hasát fájlalva, kínlódva folytatta a versenyt. Tirunesh Dibaba, a szám címvédője volt az. A 22 éves futó arcát látva azt hihettük, pillanatokon belül feladja a versenyt, ám ő csak frissítőért kanyarodott ki a pálya szélére.
Szerencséjére az iram nem gyorsult – lehet, hogy honfitársa, Mestawet Tufa rá várva tudatosan fogta vissza a tempót –, így Dibaba hamarosan utolérte a mezőnyt. Eleinte még nehézkesen mozgott, ám arca lassan kisimult, láthatóan elmúlt a fájdalma, és egyre könnyebben futott. Nyolc kilométerhez érkezve már ismét a megszokott Tirunesh Dibabát láthattuk. Eközben a nézők az ő hősükre, Fukusira figyeltek, aki hét kilométernél élre állt, erősebb iramot futott, ám az ő izomzatában nyomot hagyott a kellemetlen epizód, nem bírta a maga diktálta tempót.
Kénytelen volt átengedni a vezetést a török Elvan Abeylegessének, aki megpróbált megszökni a többiektől. Egyetlen futó, Tirunesh Dibaba tartott vele, meglepetésre a másik három etiópot az amerikai Kara Goucher, a brit Joe Pavey és az új-zélandi Kimberley Smith is azonnal megelőzte. Az esélyesek között emlegetett Tufa fel is adta a versenyt.
Az utolsó kilométeren már nem volt kérdés, kié lesz az aranyérem. Dibaba „utazott” Abeylegesse mögött, és csak arra várt, hogy megszólaljon a csengő. Akkor szokásához híven kilőtt, és magabiztosan győzött. Nagy ünnepléshez azonban nem volt ereje, csendben állta a fotósok rohamát, talán maga is csak akkor fogta fel, milyen szenzációs győzelmet aratott.
„Volt olyan pillanata a versenynek, amikor azt hittem, feladom – mondta később. – Ha nem a hazámat képviseltem volna világversenyen, biztosan meg is teszem. Jó formában vagyok, ötezer méteren is szeretném megvédeni a címemet, de ha nem javul a gyomrom, nem indulok.”
