Nem túlzás, neki valóban a kezében van a továbbjutás. Ha ugyanis Tóth Iván megfogja a kapujára tartó valamennyi lövést és fejest, a Honvédnak igen jó esélye nyílik a Hamburg kiejtésére.
Hírlik, nem szenvednek önbizalomhiányban.
Tény, izgatottan és feldobódva várjuk a visszavágót, de ne higgye senki, hogy a pesti találkozó után elszálltunk volna magunktól – jelezte Tóth Iván, hogy a szerénység nem veszett ki a Honvéd játékosaiból. – Az itthoni meccs előtt egyébként nem egy helyről hallottam, csak a szánk nagy, amikor azt hangoztatjuk, hogy a Hamburg ellen nem feltartott kézzel megyünk ki a pályára – remélem, a 0–0-val meggyőztük a bennünk kételkedőket. Utólag azt mondom, jól jöttünk ki ebből a kilencven percből, igaz, jobban is sikerülhetett volna, ha legalább egy helyzetet gólra váltunk. A pesti döntetlent követően riválisunknak értelemszerűen nagyobb sansza van a sikerre, ugyanakkor maximálisan hiszek benne, hogy újfent meglepetést szerezhetünk.
Optimizmusát mivel támasztja alá?
Két hete úgy tapasztaltam, a németek azt gondolták, hogy nyernek nálunk egy-két góllal, aztán odahaza gáláznak. Csakhogy keresztülhúztuk a számításaikat. Bármennyire is furcsán hangzik, de a kapuból úgy láttam: miután az első húszharminc percben nem találtak a kapunkba, görcsössé váltak, és ez bizony kihatott a teljesítményükre. Éppen ezért Hamburgban talán az a legfontosabb feladatunk, hogy az elejét kihúzzuk kapott gól nélkül.
Erős a gyanúm: aligha unatkozik majd a NordBank Arenában.
Magam is tartok tőle, hogy több dolgom lesz, mint az első találkozón volt. Akkor nem igazán tettek próbára a HSV futballistái, bravúrt csupán Paolo Guerrero ziccerénél kellett bemutatnom. Különben nem zavar, ha sok védenivalóm van. Habár ezúttal az sem bosszantana, ha öt gólt kapnék, ha mi is legalább ennyiszer leszünk eredményesek.
Álom, álom, édes álom...
Belátom, igaza van, ez túl szép lenne. Megelégszem az egy eggyel is.
