Erre nincsen magyarázat
Rosszul indult a nap: Iványi Dalma megbetegedett a meccs reggelére, a gyógyszer is csak 37.3 fokra tudta levinni a lázát, de a csapat motorja ezzel együtt is vállalta a játékot. Kellett is, mert ahogy azt előtte pedzegette, megint szerkezetet váltott Bencze Tamás szövetségi kapitány, és a pécsi irányító által dirigált három kisember próbálta útját állni a gyors lábú izraeli külső sornak. Jól kezdett a magyar csapat, mert remek százalékkal dobott, harcosan kosárlabdázott, és amikor az első negyed hajrájában Károlyi Andrea beállt, és bedobott háromból három hármast, majd a játékrész végét jelző dudaszó pillanatában Honti Kata passzát Iványi a levegőben úszva továbbította a gyűrűbe, rémálmunkban sem gondoltuk volna, hogy úgy végződik a mérkőzés, ahogy. Főleg hogy ezután is stabilnak tűnt a magyar válogatott, és elhúzott 35–22-re. A félidő folytatása azonban már nem alakult túl jól, olyannyira, hogy a második negyed éppen fordítva fejeződött be, mint az előző. A problémák ott kezdődtek, hogy először kaptunk két pontot egy vitatható szabálytalanság után, majd a mieink támadhattak nyolcpontos különbségnél, 13 másodperccel a vége előtt, de amikor már csak négy volt hátra, eladták a labdát, és ezúttal ellenfelünk talált a kosárba az utolsó pillanatban. Mivel így is megmaradt hat pont az előnyből, annak ellenére sem gondoltunk kedvezőtlen végkifejletre, hogy a két játékvezető még a vártnál is sokkal inkább megfújta a hazai pályát, elég csak a statisztikában a büntetődobások számát nézni.
Ám ami a második félidőben történt, azért cseppet sem okolhatók ők, csakis a magyar együttes. Alapos elemzésre szorulna, mi történt, mert a legfontosabb húsz percben produkált 21–49-es eredményre nehéz elég negatív jelzőt találni. Az tény, hogy a vendéglátóknak minden bejött ebben a szakaszban, és összességében majdnem 60 százalékkal dobták a triplákat, miközben a magyarok a nagyszünet után egyszer sem találtak be távolról. De még ennél is nagyobb baj volt, hogy a palánk alatt teljesen magára maradt Béres Tímea, ennek következtében elvesztettük a lepattanócsatát, ami azért különösen fájó, mert mi játszottunk magassági fölényben. És ha ehhez még hozzávesszük Liron Cohen káprázatos egyéni teljesítményét...
A fentiek fényében már nem volt annyira meglepő, hogy Izrael válogatottja fordított, ám az utolsó öt percre semmi sem szolgál magyarázatul. Mire Iványi Dalmát igen furcsa körülmények között kipontozták, addigra Bencze Tamás mindhárom idejét kikérte, és mentálisan annyira szétesett a magyar csapat, hogy az felfoghatatlan. Nem állítható, hogy a szoros vereség jó eredmény lett volna, de ez volt az, ami a legrosszabb esetben is kinézett a magyar együttes számára előzetesen Ramat Ganban. A hajrá azonban olyan fordulatot hozott, hogy annak a válogatottnak, amely a félidőben még továbbjutásra állt a csoportból, az A-divízióból való kiesés elkerüléséért kell Olaszországba utaznia, hacsak mostani legyőzője nem nyer szombaton Bulgáriában, vagy nem kap ki 23 pontnál többel.
Nyugodtan leírhatjuk, a magyar női kosárlabda Waterlooja jött el...
MESTERMÉRLEG
Bencze Tamás: – Nehéz bármit is mondani, mert ami a második félidőben történt, az rémálom volt. Egyrészt nem tudtuk elviselni a játékvezetői nyomást, másrészt ennek folyományaként szétestünk, elsősorban védekezésben.
