Tortúra a becsületért

Bajban vagyunk. Jó nagyban. Illetve tulajdonképpen ugyanott tartanak legjobb kosarashölgyeink, ahol tartottak a férfiak majdnem egy hónappal ezelőtt, csakhogy tőlük – valljuk meg – nem is várhattunk sokkal többet.

A női válogatott számára azonban teljesen más célokat fogalmaztak meg a szövetség elöljárói: túlzott merészséggel olimpiai álmokat szövögettek, így aztán most még nagyobb a csalódottság: azért is meg kell küzdenünk, hogy egyáltalán megőrizzük helyünket a kontinens legjobb 24 válogatottja között.

Pedig oda tartozunk, ehhez kétség sem férhet.

Még a közelmúlt nagy pofonjai, a bulgáriai és az izraeli súlyos vereség ellenére is, amelyeket hamar ki kell verni a fejekből valahogy, mert máris itt áll előttünk a következő feladat.

Szándékosan nem úgy fogalmaztunk, hogy itt tornyosul, hiszen ha valahol, akkor az olaszországi pót-pótselejtező bentmaradásért megvívandó mérkőzésein már tényleg kötelező a győzelem – igaz, ezt gondoltuk az előző kör négy meccse előtt is. Most csak kettőt kell megnyernünk, előbb szerdán Szlovénia, aztán csütörtökön Svédország az ellenfél, és ha sikerül botlás nélkül letudni a (tor)túrát, vehetünk egy jó nagy lélegzetet, és elkezdhetünk újra építkezni. Talán végre nem kapkodva, hanem alaposan átgondolva, kire van szükség és kire nincs egy ambiciózusabb keret kialakításakor.

Mert mostanában akadnak gondok az akarással is, erre már több bennfentes is utalt burkoltan. Aki viszont nem küzd teljes erőbedobással a nemzeti színekért, annak nincs helye a válogatottban. De még a környékén sem...

Lancianóban azonban azoknak kell megvívniuk a becsületért, akik miatt a magyar válogatottat meglegyintette a kiesés szele. Remélhetőleg lesz bennük annyi kurázsi, hogy erre a két összecsapásra még felszívják magukat, aztán mehet mindenki a klubjába, és az illetékeseken a sor, hogy eldöntsék, ki és mit rontott el. Hiszen valamit nagyon elhibáztunk. Többek között a válogatást, a felkészülést, esetleg saját erőnket nem becsültük fel pontosan, ezért az elvárásokat sem fogalmaztuk meg jól. Itáliában még sok mindent lehet korrigálni, ha azonban ott sem sikerül megállítani a magyar női kosárlabda évek óta tartó hanyatlását, nagyon nehéz lesz az újrakezdés.

De egyelőre foglalkozzunk a következő feladatokkal, készüljünk fel a szlovénekből és a svédekből!