A nélkülözhetetlen
A címvédő Milan győzelemmel és jó játékkal kezdte meg az új BL-szezont, amiért Andrea Pirlo, a társainál kevesebbet ünnepelt, de nagyra tartott középpályás tette a legtöbbet. Mindezért pedig várja az év végi elismerést…
„Nagyon szeretném elnyerni az Aranylabdát – mondta a piros-feketék 21-ese. – Szép dolog, hogy az esélyesek közé sorolnak, de a győzelemhez folyamatosan bizonyítanom kell. Remélem, ott leszek a legjobbak között. A lényeg, hogy az ember jól játsszon, és az a szerep, amit a hátsó négyes előtt betöltök, a legjobbat hozza ki belőlem.”
A Benfica ellen egy mesés szabadrúgás és egy okos gólpassz volt Andrea Pirlo termése. A Milan már a legelső napon javíthatott volna a gólkülönbségén, csak éppen Filippo Inzaghi és mások is pazarló kedvükben voltak a megnyugtató különbség kialakulása után. Ám a címvédő produkciója így is kifejezetten jó volt – a Bajnokok Ligája valahogy jobban fekszik nekik, mint a Serie A.
„Úgy tűnik, a BL-hez másképpen állunk hozzá, mint a bajnoksághoz. Talán azért, mert ez a kedvenc versenyünk, ezért teszünk rá még egy lapáttal ilyenkor. A szabadrúgásgól szokatlan volt, mert a kapus beadásra számított. Én is ívelni akartam, de az utolsó pillanatban úgy döntöttem, inkább kapura küldöm” – tette hozzá Andrea Pirlo.
Edzője, Carlo Ancelotti is áradozott róla: „Andrea Pirlo szerzett egy gólt, adott egy gólpasszt, és nagyon jól mozgatta a csapatot. Pótolhatatlan.”
A középpályás mellesleg azért került egykor a védelem elé, mert Rui Costa kirobbanthatatlan volt a hagyományos irányítóposztról, pedig eredetileg Andrea Pirlo ott játszott. Ám amikor 2001 nyarán egyszerre lettek a Milan játékosai, a portugál már világklasszis volt, az olasz viszont az Internazionale által ide-oda kikölcsönzött tehetség csupán… Aztán a következő nyáron Carlo Ancelotti úgy gondolta, hogy Andrea Pirlo és Rui Costa megfér egymás mellett – pontosabban egymás mögött, mert Gennaro Gattuso és az akkor érkező Clarence Seedorf társaságában ilyen felállásban is megmarad a labdaszerzők és alkotók egészséges egyensúlya.
„Rui és én a meccs előtt és után is találkoztunk, meg is öleltem mindkét alkalommal – mondta Adriano Galliani, a Milan alelnöke. – Imádni való
fickó, akivel a májusi döntő előtt is összefutottunk, s a kapcsolatunk továbbra is kiváló.”
Még a Milan kispadja is egyként állt fel, amikor a lecserélt Rui Costa a lefújás előtt néhány perccel lesétált. A portugál veterán utóda, Kaká szokása szerint a csapatszellemet dicsőítette, az új kihívó láttán azonban óvatosan fogalmazott az Aranylabda-esélyekről.
„Az egyéni díjak a jó teljesítmények eredményeképp születnek, de mi itt a csapatért küzdünk, és megmutattuk, hogy a mostani egy nagy Milan – kezdte a brazil zseni. – A pályán és azon kívül is igazi csapatot alkotunk, ennek köszönhető, hogy megnyertük a BL-t az előző szezonban. Azt nem tudom, ki az Aranylabda esélyese, de Andrea Pirlo nagyon jól játszik, sokat segít, amit mostani gólja és gólpassza is jelzi ezt. Ő nélkülözhetetlen.”
