Kapitánycsere?

Határozott mondatokat vártunk. Talán némi értetlenséget, sőt valamiféle indulatot is, hogy miért kérdezzük mi ezt egyáltalán, amikor a válasz annyira egyértelmű. Ehelyett mellébeszéltek. Furcsa ezt hallani. Pedig a kérdés roppant egyszerű: pozíciójában marad-e Várhidi Péter, akinek december 31-én jár le a szerződése? Rutinkérdésnek tűnt, alapesetben fel sem vetődhet, hogy nem határozott igennel válaszolnak majd.

Így van rendjén – gondoltuk. A szövetségi kapitány, aki a világranglista 76. helyén veszi át a magyar válogatottat, s egy év leforgása alatt fel- vagy inkább letornássza a 48. helyre, dolgozzon csak nyugodtan tovább, hiszen a jelek szerint alkalmas a feladatra. A legatyásodott magyar futball fellendítésére. Mert ez volt a hosszú távú koncepció, erről beszélt az MLSZ elnöke, ezt fogalmazta meg a korábbi kedvenc, a jelenkor jobbhátvédje s mindenki, aki sózott tökmagot majszol a lelátókon. Maradjon a kapitány, mert bizonyított.

Dolgozzon tovább Várhidi Péter, mert ő alakította ki a jelenkor magyar válogatottját, azt a csapatot, amely legyőzte a világbajnok olaszokat 3–1-re, idegenben 1–0-ra a lengyeleket, s amelyet újra megszeretett a közönség. Ennél többet most aligha kívánhatnánk. Ezért lenne fontos a szövetség által meghirdetett hosszú távú program végrehajtása. Ehhez képest most itt van a bizonytalanság. A kapitány nem mondja ki, inkább csak sejteti velünk aggályait. Mert azt ígérték neki, hogy még az ősszel leülnek vele a jövőről tárgyalni – de erre eddig hiába várt.

Azt is hallani, akadnak olyanok, akik közvetlen környezetében fúrják, mondván, jöjjön inkább külföldi kapitány (egy ismeretlen norvégról már hallhattunk néhány hónapja...), de a szövetség első embere sem mondja ki: uraim, nincs itt vita, Várhidi Péter az elmúlt évben bizonyított, dolgozzon tovább 2010-ig... Félreértés ne essék: magunk is kritizáltuk eleget a szövetségi kapitányt, a norvégoktól elszenvedett súlyos vereség után finoman lemondásra szólítottuk fel.

De neki lett igaza, amikor türelmet kért. Még nincs csodacsapatunk, nem találtuk meg az új Puskást, Albertet, Mészölyt, ám lett egy válogatottunk, amelyre odafigyel az ország. S ez Várhidi Péternek is köszönhető. Akik most nem állnak ki mellette, mellébeszélnek, s hazudnak a jövőt illetően.