Nem meglepő: lehangolt ma gyar futballisták hagyták el a chisinaui Zimbru Stadion vendégöltözőjét. Elcsigázottan, csendben, magukba mélyedve kászálódtak fel a játékosok a buszra, de nem akartak elbújni. Senki sem mondta, hogy most nem akar nyilatkozni, vagy hagyjuk békén, akit megkérdeztünk, válaszolt az ilyenkor mindig kínos kérdésekre.
Talán Buzsáky Ákos tűnt a legönkritikusabbnak, igaz, senki sem dicsérte sem magát, sem a csapatot – nehéz is lett volna. A találkozón csereként pályára lépő és a magyar csapat legjobbjának nevezhető középpályás is szomorúan értékelt.
„Nem úgy kezdtük ezt a mérkőzést, ahogy megbeszéltük – analizált a Queens Park Rangers középpályása. – Teret adtunk a gyors csatároknak, pedig gondolhatja, a terv éppen az ellenkezője volt. Sajnos úgy láttam a kispadról, hogy a hozzáállásunkkal is vannak gondok. Ilyen pályán, ilyen ellenféllel szemben nem lehet passzolgatni. Itt keményen harcolni kellett volna az első pillanattól kezdve, de mi azt csináltuk, mint azok a korábbi magyar válogatottak, amelyektől különbözni akarunk. Ment a tili-toli, és hagytuk, hogy lebirkózzanak minket. Tudatosan készültem arra, hogy amikor pályára lépek, keményen és határozottan próbáljak labdát szerezni, és a megszerzett labdákkal minél gyorsabban megindulni a kapu felé – ezt a fajta lendületet ugyanis hiányoltam magunkból. A szünet után megvoltak a helyzeteink, de már nem tudtunk közelebb kerülni a hazaiakhoz. A legfontosabbnak azt tartom, hogy mindannyiunknak okulnunk kell ebből a mérkőzésből.”
