A magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígéretének, Király Gábor és a többi nagynevű előd méltó utódjának tartják sokan Fülöp Mártont. A fiatal kapus évek óta Angliában él, azaz a labdarúgásban létező legszínvonalasabb „kiképzésben” részesül, nyilván ennek is köszönhette, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban stabil kezdőemberré vált a nemzeti tizenegyben. Tehetségét sohasem vitatta senki, sőt a Bosznia-Hercegovina ellen megnyert (1–0) szeptemberi Eb-selejtezőn bravúrjaival főszerepet vállalt a sikerből. Ám szombat este Chisinauban Fülöp Márton is, akárcsak az egész csapat, betlizett.
Mi okozta a súlyos vereséget?
Sok oka van – mondta Fülöp Márton. – Sajnos senki sem nyújtott olyan teljesítményt, amilyet az utóbbi időben megszokhattunk, és nekem sem sikerült úgy ez a találkozó, ahogy elképzeltem. A futball ilyen, előfordul, hogy egy csapatnak semmi sem jön össze, mintha meg lenne átkozva, míg az ellenfélnek még az is sikerül, amit talán nem is akar. Szerintem sokkal több helyzetünk volt, mint a hazaiaknak, mégis ez lett a vége.
Hogyan emlékszik vissza a gólokra?
Az első találatnál a moldovaiak támadója kibújt két védőnk közül, én úgy éreztem, megfelelő magasságban van a súlypontom ahhoz, hogy reagáljak a lövésre. Nem tudom, hogy a csatár a kapu bal oldalába akart-e lőni, de ez mindegy is. Már a gól utáni pillanatokban éreztem: nekem nem szabadna ilyen gólokat kapnom, egy jó passzban lévő Fülöp Mártonnak ki kellett volna védenie ezt a lövést.
Nem volt jó passzban?
Szerintem megfelelő állapotban érkeztem az edzőtáborba, ahol egy hétig jól dolgoztunk, magam sem tudom, miért sikerült ez a meccs így.
A második gólért senki sem hibáztatja.
Takarásból jött a labda, megpróbáltam azonnal reagálni, de nem értem el.
Szakmai kérdés: bal kézzel nyúlt a bal felső sarokba vágódó labda után.
Ha a jobb kezével átnyúl, nem lett volna több esélye?
Ezt majd Kakas László kapusedzővel kielemezzük. A pillanat tört része alatt döntöttem, meglehet, „hosszabb” lettem volna, ha a másik kezemmel próbálom hárítani, de azt gondolom, kevés kapus van a világon, aki kiszedte volna azt a lövést.
A harmadik gól a mérkőzés kimenetelét már nem befolyásolta, ám ez a jelenet sem volt túl hízelgő önre nézve.
Amikor megláttam, hogy a labda átszáll Vaskó Tamás feje felett, megindultam kifelé, de miután észrevettem, hogy a csatár hamarabb eléri, mint én, visszaléptem. Amikor pedig ellőtte a labdát, lenyúltam érte, és egyszerűen nem értem, miért nem sikerült hárítanom. Tisztában vagyok azzal, hogy tíz ilyen lövésből egy sem lehet gól.
Önkritikus. Új összetételű védelem állt ön előtt, ez nem okozhatott problémákat?
folytatás...
