Úgy hírlik, elválaszthatatlanok Benedek Dalmával.Úgy hírlik, elválaszthatatlanok Benedek Dalmával.
Mostanában tényleg igaz ránk – mondja a jelenleg Tatán edzőtáborozó Paksy Tímea. – Nagyon sok időt töltünk együtt, az edzéseken pedig általában közösen végezzük a gyakorlatokat: a futásnál, a súlyzózásnál és a medencében is hajtjuk egymást.
Vagyis igaz, amit Fábiánné Rozsnyói Katalin mondott: tanítványai minden napot úgy fognak fel, mintha az olimpiai döntő napja volna.
Valahogy így. Úgy érzem, nagyon jó a csapatszellem a csoporton belül, valóban mindenki a maximumot igyekszik nyújtani minden egyes edzésen.
A csoporton belül csak Kovács Katalin járt eddig olimpián. Önök pedig egészen a közelében, hiszen az athéni olimpia előtt szoros csatában maradtak alul a Kovács, Janics párossal szemben. Mi változott azóta?
Négy esztendővel ezelőtt, viszonylag fiatal versenyzőként az athéni indulás nagy ajándék lett volna nekünk. A múltunk és az életkorunk alapján azonban Peking már a mi olimpiánk lesz, vagyis mindenképpen meg kell ragadnunk a lehetőséget. Úgy érzem, az elmúlt évek során tudatosabbak lettünk Dalmával, és az sem mellékes, hogy rengeteget fejlődtünk, ami az időeredményeinken tökéletesen nyomon követhető.
Az olimpiai kvalifikációt jelentő nagy páros csata tabutéma a csapaton belül?
Nem beszélünk róla, de szerintem felesleges is rágódni ezen a kérdésen. Kovács Katalin és Janics Natasa személyében két kiváló kajakos lesz az ellenfelünk, akiket meg kell vernünk ahhoz, hogy párosban mi induljunk az olimpián. Ennyire egyszerű ez a történet. Az elmúlt időszakban sokan túl sok fölösleges kört futottak ebben a témában. A táv mindenki számára ötszáz méter, el kell rajtolni és célba kell érni. Lehetőleg győztesként. Erről szól majd ez a páros csata.
Mi a helyzet a négyessel?
Szeretnék a négyes tagja lenni. Mint már említettem, mindenki nagyon motivált a csapatban, azért harcolunk, hogy indulhassunk Pekingben ebben a számban, és mindannyiunk számára világos, hogy nincsenek bérelt helyek a hajóban. Éppen ezért november közepén nehéz bármit is mondani az esélyekről. Egyelőre csak kis távlatokban tekintünk előre. Nekem például épp az a legfontosabb, hogy az ebéd utáni pihenőmből mindössze háromnegyed órám maradt arra, hogy lelkiekben felkészüljek a délutáni úszóedzésre. Elhiheti, ez sem egyszerű feladat.
