Bozsik Péter: Rossz ez a futballközeg

Az első négy Európa-bajno ki selejtezőn Bozsik Péter volt a szövetségi kapitány: egy kiütéses hazai vereség (Norvégia ellen 1–4 a Megyeri úton), egy idegenbeli siker (BoszniaHercegovinában 3–1), majd egy, a 2002-es vb-bronzérmestől hazai pályán elszenvedett papírforma-vereség (0–1 Törökország ellen), végül a mélypont: 2–1-es fájó kudarc Máltán. Négy mérkőzés, egy győzelem, három fiaskó, 5–8-as gólkülönbség, s az utóbbi botlás a kapitány állásába került. Ezt követően Várhidi Péterrel nyolc kvalifikációs meccsen így alakult a mérleg: három diadal, öt bukás, 6–14-es gólkülönbség.

„A sorsolás után elmondtam a véleményem, amely azóta sem változott – értékelt a magyar csapatot a selejtezők harmadáig irányító Bozsik Péter. – Az ötödik kalapból kerültünk ebbe a csoportba, és úgy gondoltam: ha a negyedik helyen végzünk úgy, hogy Bosznia-Hercegovinát lehagyjuk, az előrelépés, szakmailag sikernek mondható, még ha a közvélemény hajlamos is lenézni a csapatot. A harmadik pozíció bravúr lett volna, kijutni az Európa-bajnokságra pedig csoda. A realitás az ötödik hely volt… Hatodikok lettünk, így a szereplés kudarc, bár bosszantó, hogy mindössze egyetlen pont kellett volna a negyedik helyhez. A görög, török, norvég trióból bármelyiket megelőzni számunkra már sajnos irreális, mégpedig azért, mert a futballhoz való hozzáállás ezekben az országokban más, mint nálunk – de talán még Moldovában is… Magyarországon a szurkolókon kívül a labdarúgás senkit sem érdekel, nem is tesz érte. Abban, ami a sportágat körülveszi, a riválisokkal szembeni lemaradásunk sokkal több mint egyetlen pont…”