Szegényház
Nem mindegy. Egyáltalán nem mindegy, hogy a fürge mozgású balszélsőt, a robusztus középső védőt, a mosónőt és a kutyával bandukoló éjjeliőrt ki fizeti. Ha egy város a futballcsapat mögé áll, akkor jókora terhet vesz le a tulajdonos válláról. Jóval több pénz jut erősítésre, mint az olyan csapatnál, ahol egyetlen ember fizet mindent és mindenkit.
A legrosszabb helyzetben persze azok a klubok vannak, ahol nincs se tőkeerős tulajdonos, se állami segítség. Az őszi végeredmény mindent megmutat. A tabella utolsó két helyét olyan csapat foglalja el, amely bármelyik pillanatban megszűnhet. Nem túlzás ez, Tatabányán és Sopronban is katasztrofális a helyzet: játékosleépítés az egyik helyen, tulajdonost, megmentőt, edzőt kutatnak a másikon. Ilyenkor persze újra fel kell tenni a kérdést: a licencbizottság miként adhatott rajtengedélyt?
De ha már hagyták elindulni a bizonytalan hátterű csapatokat, hát most segítsenek nekik. Az MLSZ ne csupán a válogatottal foglalkozzon! Nem csak az a dolga. A bajnokság legalább annyira fontos, mint a nemzeti csapat, s ha a klubfutballban recsegropog minden – a szezon közben pénztelenség, feltételrendszer és támogatás híján egyik-másik egyesületet a visszalépés veszélye fenyegeti –, hát bizony a szövetség nem maradhat tétlen szemlélő. A rend, fegyelem, törvényesség nevében. Mert a Sopron nem céllövölde, amelyet kénye-kedve szerint bérelhet, üzemeltethet román vagy olasz befektető, hogy aztán egyik pillanatról a másikra magára hagyja.
Mint ahogyan a nagy múltú Tatabánya sem szolgált rá arra, hogy elforduljon tőle a város és villanyvilágítás híján a magyar futball vezérkara. A magántőke harca az állami pénzekkel.
A szegényházban meg csak irigykednek.
Legfrissebb hírek
