Intenzív osztályon

A női röplabda-válogatotthoz hasonlóan a férfi sem lesz ott a jövő évi olimpián, már az előselejtezőben elvérzett. A szövetségi kapitány, Demeter György lemondott, a játékosok zöme azt fontolgatja, többé nem lép pályára a nemzeti csapatban. Elegük van a szélmalomharcból. A szomorú, az igazán elkeserítő az, hogy ennek hallatán a magyar sportbarátok általános reakciója egy mezei vállrándítás. Halott sportág ez mifelénk…

Ott, ahol egykor Torma Ágnes, Bardi Gyöngyi, Tatár Mihály, Buzek László, Grózer György és Kántor Sándor ütötte a labdát válogatott mezben, ott, ahol 1976-ban és 1980-ban olimpiai negyedik, 1972-ben ötödik helyezett női csapatot ünnepelt az ország, ott, ahol világbajnoki negyedik és ötödik helyekről tanúskodnak az annalesek, ott, ahol Európa-bajnoki érmek díszelegnek a polcon, ahol nemzeti sportnak számított egykor ez a csodálatos játék.

A rendszerváltás után indult el a lejtőn – a szakadék aljára jutott. Kevés, roppant kevés embernek fáj már érte itthon a szíve, a szurkoló eltűnt a csarnokokból (a szombathelyi előselejtező is érdektelenségbe fulladt), senki sem emel szót az ellen, hogy a röplabda gyakorlatilag eltűnt a hazai médiából (nincs kinek eladni), egy kézen megszámolható, hány olyan megszállott röplabdarajongó van, aki – mint kollégám – kapásból mondja: 219 tagországa van a nemzetközi szövetségnek, ezzel világcsúcstartó.

Érdekességképpen: az IAAF 212, a FIFA 208, a NOB 205 tagországot számlál. Miközben a sportág nálunk az utolsókat rúgja, addig szerte a nagyvilágban emberek millióit hódítja meg. Az idei, 20 millió dollár összdíjazású Világligát két hónapon át öt kontinensen több mint negyven városban játszották, a televízióközvetítéseknek hála 730 millió háztartásba jutott el a sorozat, a lengyelországi hatos fináléra hetekkel az esemény előtt elkapkodták az ötvenezer jegyet.

Egy friss példa: a Mikasa négy esztendőn át évi 15 ezer labdával támogatja a szerb iskolákat és klubokat. Nálunk a válogatott edzésére (a férfiaknál a hét végit megelőzően másfél éve volt…) jó, ha tíz jut. Ha így haladunk, lassan egy sem fog. Nem lesz rá szükség.