manapság már alap a modern labdarúgásban.
A mostanság az élvonalban dolgozó edzők többsége állítja, a tréningeken eleget gyakorolnak, egyedül Prukner László vallotta be, talán ő is hibás abban, hogy ezen az őszön kevés gólt rúgtak szögletek utáni szituációkból.
Pedig nemcsak a pályán, az öltözőben is a fejekbe kell verni a „tananyagot”. Néhány edző a mágneses tábla előtt álldogálva, esetleg vastag filctollal a kezében próbálja felvázolni, mit vár el.
Adja magát a kérdés: ha enynyit gyakorolnak a tréningeken a csapatok, vajon miért lesz itthon ennyire kevés gól a pontrúgásokat követően? A lényegre ezúttal is a messziről jött emberek – Marijan Vlak és Szlavko Petrovics – tapintottak rá: a Fehérvár horvát edzője a magyar játékosok gyenge fejjátékára, a ZTE szerb trénere pedig a megfelelő tudású futballisták hiányára hívta fel a figyelmet.
Igazuk lehet, tényleg hiányoznak a különleges rúgótechnikájú labdarúgók. Jó példa erre az ősszel Kenesei Krisztiánt nélkülöző Vasas, hiszen míg az elmúlt idényben Mészöly Géza együttese szép számmal termelte a gólokat az azóta már az olasz másodosztályú Avellinóban légióskodó játékos szögleteiből és legendás, lefelé csapódó szabadrúgásaiból, az ősszel egyszer sem találtak a kapuba szabadrúgásból a piros-kékek.
Magyarországon valóban kevés a Kenesei Krisztiánhoz hasonló játékos. Hosszasan kell gondolkodni, hogy eszünkbe jusson egy olyan futballista is, aki úgy tekeri a labdát a kapu elé, hogy az csak nehezen legyen kivédekezhető. Amíg a nemzetközi labdarúgásban az ilyen típusú játékosoknak köszönhetően egyre nagyobb teret kapnak az előre begyakorolt figurák, nálunk már-már az esetlegesség határát súrolja az ilyen szituációk megoldása.
Vagyis hiába erőlködnek az edzők, úgyis a játékos tudása a mérvadó.
