futballja is felfigyelt az újra életjeleket mutató, a korábbi teljes reménytelenségből kilábalni látszó magyar labdarúgásra. Várhidi Pétert a Dél-Afrikában rendezett világbajnoki selejtezőcsoportok sorsolása során is több neves szakember dicsérte – s talán egy-egy külföldi vezető már akkor informálódott a kapitány sorsát illetően.
„Vicces lett volna, ha még szerződésben lévő, a sorsolásra kiutazó kapitányként dobálóztak volna az ajánlatokkal a külföldi vezetők – folytatta Várhidi Péter. – Az viszont tény, hogy nagy visszhangja van az elmúlt évnek, és ez az én munkámat is minősíti. És persze a menedzserek, technikai vezetők által hall ezt-azt az ember...”
Nos, talán jobban tenné Várhidi Péter, ha ezeket a puhatolódzó megkereséseket komolyan venné, hiszen Kiteleki István szavai az elnökségi ülés után arra engedtek következtetni: az elnök szívesen ültetne külföldi szakvezetőt a válogatott kispadjára, s ebben az esetben Várhidi Péternek az utánpótlás-válogatott irányítása jutna. Amellett, hogy a kapitány jogtalannak gondolhatná, ha leváltanák, egyes futballisták is foghatnák a fejüket, hiszen ha nincs a fiatalítási koncepció, nem valószínű Vass Ádám, Filkor Attila és a többi tinédzser bemutatkozása.
„Semmi garancia nincs arra, hogy ha külföldi kapitány érkezik, folytatja a fiatalítási elvet – mondta az edző. – Ezért is vagyok bizakodó, és küzdök a posztért, mert nem szeretném cserbenhagyni a játékosokat. Az U21-es válogatottal kapcsolatban pedig továbbra sem tudok semmi konkrétumot, hiszen nem beszéltem még Kisteleki Istvánnal. Ezért nem is tudom, milyen tervei vannak a szövetségnek az utánpótlás-válogatottal, arról nem beszélve, hogy valódi tétmeccse ennek a korosztálynak csak ősszel lesz. Egy szó, mint száz: várok, s remélem, hogy visszakapom a csapatomat.”
Kétségtelen, megérdemlik egymást.
